Több száz pedagógus kollégával dolgoztunk együtt, akik közül néhányan ugyancsak további százakat vezettek be a módszertani folyamatokba. A program hihetetlen mértékű, ugrásszerű terjedése 1986-2010 között, minimális állami támogatással, önköltséges formában, önmaga kifejezi a pedagógus társadalom álláspontját. Néhány jellegzetes és markáns véleményt kiemelve bemutatunk. További vélemények olvashatók a Fejlesztők oldalon lévő személyekre kattintva.
Elsőként Pálfiné Deli ildikó beszámolóját idézzük, aki a Pécsi Nevelési Központ munkatársaként a harmadik kísérleti osztályunkat tanította 1984/85-ben.
Illésné Kobolák Judit Solymáron tanított, továbbképzéseket vezetett és taneszköz fejlesztéssel foglalkozott a programban.
Illésné Kobolák Judit: Miért választottam a HKT-modellt?„Meglátni és megszeretni”. Az első negyedóra után éreztem, hogy „ez AZ” a módszer, amely az én személyiségemhez, elképzeléseimhez a legjobban hasonlít, s az akkor éppen hullámvölgyben lévő osztályom munkához való hozzáállását, magatartását megváltoztathatja. |
Miből gondoltam ezt?
Nagyon mozgékony, beszédes diákjaim voltak abban az időben, a nyolcvanas években. Az órákon örökösen egy-más felé forgolódtak, beszélgettek, hiába intettem csendre őket. Képességben is nagy volt köztük a különbség, a differenciált munka, a feladatok ellenőrzése, az ez idő alatti odafigyelés sokszor kudarcba fulladt. Úgy éreztem, szívem-lelkem kiteszem értük, mégsem érek el olyan eredményt velük, mint amilyet szeretnék.
Ekkor részt vettem egy bemutató órán, ahol a HKT tanulási modell szerint tanultak a diákok. Tudtam, hogy ettől kezdve nekem is így kell az osztályommal dolgozni. Olyan pedagógusokkal találkoztam, akik más szemléletet vallottak, nyitottabbak voltak a diákok iránt, életkori sajátosságaikat figyelembe véve dolgozták kinevelési-oktatási terveiket. Próbálkoztam már részben hasonló módszerekkel én is, de globálisan, rendszerben nem tudtam elképzelni. Miután alaposan megismertem a HKT-modellt, bevezettem az akkori harmadik osztályom életébe. Átéltem a kezdeti nehézségeket, hiszen az elméleti ismerethez a gyakorlatot is meg kellett tapasztalnom.
Miért szerették meg rögtön a tanulók ezt a tanulásszervezési modellt?
Mert a gyermekek életkori sajátossága a beszéd, a játék, a mozgás. Ezeket mind örömmel végzik. Mindezt lehetővé tettük a számukra az iskolában is a tanulási idő alatt. Nincs a szigorú csend, fegyelem, amit a hagyományos tanár megkövetel. Helyette az önmaguk által felállított szabályok szerint dolgoznak, amelyben ugyanúgy felállítják magukkal szemben azt az elvárást, hogy maradjanak csendben, vagy ha kell, halkan beszéljék meg a feladatokat, mert csak így tudnak oda figyelve dolgozni. És mennyivel más ez, már nem kötelező, hanem önként vállalt szabály! Jobban be is tartják. |
„Lehet beszélgetni nálatok?”– kérdezik irigykedve más osztálybeli diákok. „Hát persze, hiszen ha kell, segítünk egymásnak, vagy a feladatunk olyan, hogy meg kell beszélnünk!”– válaszolnak a HKT-s gyermekek. Miért ne segíthetnének a feladatok értelmezésében egymásnak? Miért ne beszélhetnék meg a feladatokat egymás közt?
Azzal, hogy e téren szabaddá vált az út, a titokban való megbeszélés, a leskelődések megszűntek. Helyébe került a nyílt közös feladatértelmezés, aki tudta mit kell tennie, már dolgozhatott is önállóan vagy csoportban. Ha szükség volt rá, munka közben is segíthetett a társainak, ami nem másoláson alapult, hanem a feladatok elmagyarázásában. Ezt nagyon megszerették, mert ilyenkor ők lehettek a „tanítók”. Az irodalom, a környezetismeret tantárgyak igazi közös munkára, csoportmunkára adtak lehetőséget, amikor feloszthatták egymás között a feladatokat egyénileg, vagy párosával. Kutathattak az ismeretterjesztő könyvekben, s ezek alapján több oldalról mutathatták be a kiadott témákat. A nyelvtan és a matematika is sok csoportmunkára adott lehetőséget. Különösen szerettek közösen fogalmazni: ilyenkor „szárnyakat kapunk egymás ötletétől”– mondták.
Hamar megszerették az osztály előtt való beszámolást is a végzett munkájukról. A többszintű értékelés hasznukra vált: egyrészt az önértékelésük fejlődött, másrészt megtanulták társaikat – kritizálás helyett – elfogultság nélkül értékelni.
Immár húsz éve dolgozom a HKT-programmal. A tapasztalataim olyan jók e téren, annyi öröm, annyi jól kialakult gyermekközösség, önálló, de együttműködésre, toleranciára képes, kiegyensúlyozott személyiség, diák került ki a kezeim közül, akik már megtalálták helyüket az életben, vagy éppen most keresik.
A minap találkoztam egy régi kedves tanítványommal a neten. Minden nap levelezünk, tele van a régi szép emlékekkel. Két diplomát is szerzett már, de „iskolai életében az együtt töltött négy évre emlékszik a legszívesebben vissza, s úgy gondolja, hogy gyermekét hasonló szellemben szeretné majd iskoláztatni.” – bizony megkönnyeztem.
Az is bizonyítja azt, hogy jó közösségeket, teherbíró, nyitott, érdeklődő diákokat neveltünk, nevelünk, hogy a felső tagozaton a HKT-s diákok helytállnak a tanulmányi munkájukban, különböző versenyekben jó eredményeket érnek el, és a délutáni elfoglaltságokon nagyon-nagy arányban vesznek részt, legyen ez irodalmi színpad, táncoktatás, cserkészet, különböző sportágak stb. Bár a módszert a felsős kollegáim nem mindig értékelték pozitívan, azért azt mégis elismerték, hogy a gyermekekre mindenben lehet számítani, s jók a tanulmányi eredményeik is, mert komolyan veszik a feladataikat.
Hiszem, hogy nagyrészt ennek a modellnek a szellemében eltöltött négy évnek is köszönhetik tanítványaink pozitív indíttatásukat. Én pedig megvallom, már nem is tudok, de nem is akarok másféle módszert alkalmazni a tanításban. Annál is inkább érzem a HKT-program időszerűségét, mert a NAT és az OM által kiadott kerettantervek alapelvei, követelményei, sok mindent átvettek már az alternatív iskoláktól, így tőlünk is.
Amiért a nyolcvanas-kilencvenes években harcoltunk, az ma már – sok esetben – elvárás a „hagyományos” iskoláktól is.
>> További részletek
Veszprémben a Hriszto Botev Általános iskolában dr. Mongyiné Istvánovits Judit kíváló pedagógus tette népszerűvé a programot. Munkájáról beszámolt a >> helyi televízió, és >> főiskolai hallgatók is publikáltak munkájáról. Később egy interjúban számolt be a tapasztalatairól. |
Braun Anna igazgatónő Zaleegerszegen az Eötvös József Általános iskolában kezdte meg a HKT terjesztését. Igazgatói pályázatban összegezte a pedagógusok hozzáállását a programhoz (1993). |
|
Már főiskolás korom óta számos pedagógiai probléma foglalkoztatott, amelyekre tanulmányaim során nem kaptam választ. Ilyenek voltak például:
- hogyan tudnám zökkenőmentessé tenni az óvoda és az iskola közötti az átmenetet;
- növelni a tanulók tanulási hatékonyságát, hatékonyabban gondozni tehetségeseket;
- csökkenteni a magatartási problémákat, fejleszteni a tanulók erkölcsi, önismereti, társas kultúráját, a másokért való felelősségvállalását, testi-lelki egészségét, hazaszeretetét;
- javítani a tanárok közötti együttműködést, fejleszteni a pedagógiai módszertani kultúrát,
- erősíteni az iskola és a szülői ház kapcsolatát.
Mivel én ezeket az értékeket fontosnak tartottam, minden meghirdetett tanfolyamra elmentem, bízva abban, hogy egyszer csak rátalálok egy olyan útra, amelyen én is szívesen járnék, s amellyel azonosulni tudok. Így jutottam el Budapestre, és ismertem meg 1991 nyarán a dr. Benda József nevével fémjelzett Humanisztikus Kooperatív Tanulásszervezési (HKT) programot.
Ennek középpontjában a társas tanulás áll, és a gyermekek cselekvő aktivitására, a teljesítmények erőteljesebb megbecsülésére, a tanulók egymás közötti szeretetteljes kapcsolataira, emberi méltóságuk tiszteletére épít. Az ott hallottak teljesen meggyőztek arról, hogy a módszer alkalmazásával megkaphatom a kérdéseimre a feleleteket. Visszagondolva az elmúlt 24 évre, biztosan állíthatom, hogy ennek a módszernek, az általa minden nap megélt szeretetteljes légkörnek köszönhetem, hogy diákjaimmal, a szülőkkel, kollégáimmal mi is bizonyítjuk, hogy nálunk is „ÖRÖM A TANULÁS.”
Az évek során a szülőktől és tanítványoktól kapott pozitív visszajelzések mellett igyekeztem munkám hatékonyságát tudományosan is alátámasztani. Ezért Készítettem egy vizsgálatot, melyben összehasonlítottam egy HKT-val és egy hagyományos módszerrel oktatott gyermekek társas kapcsolatainak, önmaguk-, és egymás elfogadásának, az iskolák mikro-, és mezo csoportjának a 2 viszonyait. A kutatás alátámasztotta, hogy a társas kapcsolatok intenzív fejlesztése javítja a tanulmányi eredményességet.
Észrevételeimet, tapasztalataimat a Humanisztikus Kooperatív Tanulás Továbbképző Központ Kapcsolat című belső folyóiratában publikáltam. Az eredményességet emellett a városi, megyei, területi, országos eredmények is bizonyítják. Büszkék vagyunk diákjaink tanulmányi versenyeken elért helyezéseire, legfőképpen azonban a sikerekig vezető utat tartom fontosnak, mely alatt a gyerekek képesekké válnak arra, hogy önmagukból a legtöbbet kihozzák.
A verseny eredményekkel egyenértékűnek tartom, hogy tanítványaink nagyon szeretnek iskolába járni. Elfogadják, segítik, szeretik egymást, tudnak örülni társaik sikereinek. A felső tagozatba könnyen beilleszkednek, megtartják elért eredményeiket, minden évben megnyerik az osztályok közötti tanulmányi versenyt. A középiskolákban is megállják helyüket, felnőttként pedig többükkel baráti kapcsolatba is kerültem.
Mindig szakmai kihívásnak éltem meg, ha osztályainkba nehezen kezelhető, magatartási problémákkal küzdő gyerekek kerültek. A szülőkkel együtt örömmel tapasztaltuk, hogy a módszer nagyszerűsége, az empatikus hozzáállás nagymértékben orvosolta a problémákat 4. osztály végére.
Szintén nagy öröm, hogy a szülőkkel is meghitt, együttműködő kapcsolatokat ápolunk. Mint egy nagy család, karácsonykor közösen gyújtunk gyertyát, együtt énekelünk, ünnepelünk, és együtt éljük meg gyerekekkel szülőkkel a magyar néphagyományokat, népszokásokat.
Sokkal gazdagabb vagyok most. Számos diákból lett barát, barátnő. Sok, kollégáimmal átbeszélgetett, az egyre tökéletesebb utat kereső éjszaka van mögöttem. Az órákig tartó „sikerbeszámoló”, a tanulságos kudarc, konfliktuskezelés, öröm, a meg nem értés szomorúsága, néha dühe… minda zászlóm alá sereglettek. S talán a legfontosabb: valami jót tenni, jelet hagyni valakiben. Valakiben, aki továbbviheti az én megkezdett mondataimat, amik beépülnek az ő életútjukba. --> További részletek
Friedszámné Solymár Zita: A HKT-t választottamKözel húsz éves pedagógusi pályán során oktatás eredményességének sok kérdőjelével találkoztam. Mindig is foglalkoztatott, hogyan motiválhatók jobban a gyermekek tudásuk mélyítése érdekében. Hogy miért? Lakóhelyünk Pécs-Vasas, a város peremkerülete, bányász település, 10 km-re a várostól. A kultúrától, a kulturált életmódtól azonban sokkal távolabb. |
Iskolánk 487 tanulója közül 90% fizikai dolgozók gyermeke. Többségük alacsony szellemi szinten él. Se igény, se lehetőség a felemelkedése. Kevés az olyan család, amely biztosítja az optimális feltételeket a harmonikus személyiségfejlődéshez. A gyermekek nem hoznak magukkal igényességet, érdeklődést a tanulás, a tudás iránt. Mivel a többség a fizikai szükségletek kielégítésére törekszik, inkább hátráltatja, megzavarja a gyermekek fejlődését, így ők alatta maradnak saját teljesítőképességünk optimumának. De ez csak a problémák egyik fele. Többségük nehezen nevelhetővé válik, befelé fordul, és szomorúan tapasztaljuk, hogy a felső tagozatban már elveszítjük, devianciába kényszerül.
Vajon mit tesz az iskola? Mit tehet a jelenlegi szervezeti felépítésével, tanár központúságával?
Az iskola hivatali szervezet ként működik. A hagyományos tanítási formában a tanulók kiszolgáltatottak a nevelőkkell szemben. A pedagógus fut össze minden hatalmi eszköz. A kényszerítés, a túlterhelés légköre jár ja át az iskolákat. A pedagógusok élete is feszültséggel van tele. Hiányzik a természetes életöröm, a vidámság, a reményt keltő derű.
Mindezek után felmerül, mit tehetek én, mint tanító?
Megpróbálkoztam a differenciált csoportszervezéssel, ám a mai tanítási technológia alapján nem igazán boldogultam a csoportokkal, a várt eredmény elmaradt. Tavaly (1986-ban) egy kolléganőm - egy hagyományos tanításhoz szokott szemnek és fülnek szokatlan, da nagyon érdekes összefoglaló órára, melynek ötletét "A Tanító" 1986 februári számából vette (Benda József: A Honfoglalás témakör összefoglalása játékos keretben).
Látva a gyerekek lelkes, felszabadult "játékát", olvasva a cikket úgy éreztem, rengeteg lehetőség rejlik ebben a módszerben. Általa élet költözik az iskolába, megjelenik a szocializáció csírája.
A hagyományos csoportképzéssel figyelmen kívül marad a személyiségfejlesztés sokirányú lehetősége, ami nem csak a tanulmányi teljesítőképességet jelenti. Ide tartozik a szervező képesség, a együttműködés, a jellem fejlesztése és mások. Az értelmi képességek szerinti differenciálás azoknak kedvez, akik harmonikus családi háttérrel rendelkeznek. Eredményeik kiválóak lesznek, a többség azonban nem ilyen.
Az alsó tagozatban az érzelmi tényezők döntőek. A gyermekek számára fontos, hogy kik veszik körül, hogy engedik-e megnyilvánulni. A kellemes, oldott légkör a probléma megoldás időszakában rendkívül fontos. Ha sikerül a szabad választás alapján jól együttműködő csoportot kialakítaniuk, egy erőteljes motivációs bázist teremtünk számukra, és sokszorosára nő a gyermekek munkavégző képessége.
Miért ezt választottam?
A hagyományos módszer a tanítót helyezi a középpontba. A "látogatók" (szaktanácsadó, igazgató, munkaközösség) is a nevelő munkáját figyelik. A HKT-nál a gyermekek kerülnek a középpontba, a nevelő a háttérből irányítja a fejlődésüket. A csoportok önként alakulnak, a diákok egymást választják. Megváltozik a tanár-szerep. Nem a tananyagra figyel, hanem az egyes gyerekek problémáira. A gyerekek a pedagógus irányításával megszervezik a tanulást, átvéve a személyes ellenőrzés egy részét is. Kedvet kapva a tanulásszervezési módszerhez, magam is elkezdtem (>> kiséreli napló), és kidolgoztam a negyedik osztályos >> népművészet témakörének játékos összefoglalását.
A csoportok bizalmas, egymást segítő légkörben dolgoznak az órák nagyobb részében. Megszűnik az unalom, a kényszeredettség, a "kötelező" jelleg. Kialakul a természetes vágy a tudás iránt, szükségletté válik az egyre elmélyültebb kutatás. Öröm lesz a munka. > További részletek