Őseim 1649-ben, III. Habsburg Ferdinánd német-római császár, német, magyar és cseh királytól nemesi oklevelet kaptak, (>> leírás) amit I. Ferenc József 1905-ben megerősített és a Marczinfalvai előnevet adományozta hozzá. Szüleim a II. Világháború után menekülni kényszerültek szülőföldjükről, Beregszászból. Édesapám hadifogságból haza kerülve, Dunakeszin telepedett le. Származása, Ludovika katonai végzettsége miatt fekete listára került, postásként volt kénytelen leélni életét. 

A félelem, a kitaszítottság, a megbélyegzettség határozta meg gyermekkoromat. Szerettem volna egy emberségesebb világ megteremtésében szerepet vállalni, filmrendezőnek készültem. 13 éves koromban írtam meg az első forgatókönyvemet, majd amatőr filmeket készítettem. Az 1970-es években filmjeimmel több díjat nyertem. Az alkotás vágya azóta is fontos motimuma életemnek. 

Érettségim után - mint osztályidegent - nem vettek fel az egyetemre. Filmrendező asszisztens lettem, majd tapasztalatszerzés céljából sokféle munkakörben kipróbáltam magam. Voltam postás, vagonkirakó, segédmunkás, újságárus, nyomdász ipari tanuló, fényképész szakmunkás, rövid ideig sorkatona, majd könyvtáros és nevelőtanár. Ez a sokféle társadalmi tapasztalat, a nézőpont váltás képessége és a sokféleség integrációs törekvése egy másik szál, ami végig követhető életemben.   

Négy év elteltével vettek fel az ELTE BTK-ra, ahol - megtapasztalva az egyetem "szakos" egyoldalúságát elengedtem a virtuális valóság felé irányuló érdeklődésem, és egy új iskolarendszer kialakításának a lehetősége kezdett érdekelni. Olasz–pedagógia szakon diplomáztam 1982-ben.

A HKT® program kialakítását először TDK dolgozatokkal (Publikációk), majd az egyetemi szakdolgozattal kezdtem el.  Nagy hatással volt rám Somlai Péter professzor úr családszociológiai, Ranscburg Jenő professzor úr szeretet pszichológiai, Csepeli György professzor úr szociálpszichológiai szemináriuma, és a reformpedagógia gondolkodóinak eszmeköre (Claparede, Dewey, Freinet, Montessori)

1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet Iskolakutatási Főosztályán Mihály Ottó professzor úrtól 3 évet kaptam a HKT® program elméleti alapjainak kidolgozására és az iskolai osztályokban folyó kísérletekre. Amikor a program formát öltött, széles körű társadalmi tapasztalataim, az olasz kultúrához való kötődésem élményeit, a nemzetközi szociálpszichológiai kutatások eredményeit ötvöztem a reformpedagógia gyakorlat orientált eszmevilágával. 

Három év után, ahogy befejeztük a kísérleteket, ma sem tudom miért, elbocsátottak állásomból. Olasz kapcsolataimra építve ekkor saját jövedelmemből folytattam az iskolák fejlesztését. Kutatásaimmal elnyertem az 1985-ös év "Alkotó Ifjúság" pályázat nagydíját, majd a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítési Bizottság jóvoltából kandidátus ösztöndíjas lettem.

1986–1989 között Pest- és Zala-, Veszprém-, Szolnok-, Szabolcs-, Baranya megyék több száz iskolai osztályában adaptáltuk a kísérletek eredményeit, és kialakítottuk a továbbképzési rendszert dr. Miskolczi Károlyné támogatásával. 

1989-ben hosszabb tanulmányúton jártam az NSZK-ban, ahol alkalmam volt a könyvtári kutatások és konzultációk mellett megismerkedni normál, egyházi és kísérleti iskolákkal egyaránt (Bielefeld: Laborschule, Gesamtschule, Waldorf schule, Kirchliche Schule, Hannover: Gloocksee schule). Így lehetővé vált a kidolgozott program összehasonlítására a német iskolatípusokkal és kisérletekkel is.

1989-1990-ben a Közoktatási Minisztérium (dr. Kelemen Elemér, dr. Gazsó Ferenc támogatásával) - a program fejlesztésére - létrehozta a HKT Fejlesztő Központot, a Törökbálinti Kísérleti Általános Iskolában, Zsolnai József felügyelete alatt. Ekkor alakítottuk ki munkatársaimmal a világszínvonalú HKT® programot és a továbbképzési rendszert. A kidolgozott elmélet és módszertan számos szakmai innovációt alkalmazott, ami ma is megállja a helyét. 

Folyamatosan képeztem magam. Többféle személyiség- és csoportfejlesztő, vezetőképző módszert elsajátítottam:

  • Rogers, pszichodráma, relaxáció, hipnózis, imagináció, autogén tréning, T-csoport
  • vezetői eredményesség tréning, helyzetfüggő vezetés, időgazdálkodás, SHL
  • Képzett tranzakció analitikus (TA) vagyok és Master fokozatot szereztem az egyik legkorszerűbb kommunikáció és személyes hatékonyság fejlesztő programból (NLP).

1992-ben újpesti önkormányzat támogatásával pedagógus kollégáimmal létrehozhattuk a Humanisztikus Alapítványi Iskolát és Továbbképző Intézetet, melynek 4 évig voltam az igazgatója. A második évben az ország legnagyobb létszámú alapítványi iskolája lettünk, tanulóink díjak sorát nyerték, mintegy 100 publikáció, rádió- és tévéinterjú jelent meg az iskoláról.

A hazai kutatók széles köre elismerte munkánkat. Holland és német testvériskola kapcsolatokat építettünk ki, nemzetközi érdeklődés kezdett megnyilvánulni munkánk iránt.

A magyar törvényhozás azonban évről évre egyre nehezebb helyzetbe hozta az innovációt, az alapítványi iskolát, amire a „Bokros csomag” tette fel a koronát. Az egyre magasabb „tandíjak” beszedése, az iskola létének folyamatos fenyegetettsége, a fejlesztési források megszűnése, a pedagógus társadalom elszegényedése és a kontraszelekció felerősödése felőrölte energiáim. A sajtókampányok, akciók, levelek, tárgyalások nem hoztak eredményt. A számtalan megoldáskeresés sem a szakma vezetőinél sem az állami és pártvezetőknél nem talált meghallgatásra. A program fejlesztése elakadt, az iskola működtetése zátonyra futott.

Az iskola leépítésében nem kívánva részt venni, lemondtam mind az Országos Közoktatási Intézet tudományos főmunkatársi állásomról, mind alapítványi- és iskolavezetői beosztásról, és a programfejlesztést, az iskolát – egy nyilvánosságra hozott búcsúlevélben – időlegesen átadtam kinevelt utódaimnak. 

1996-ban úgy tűnt számomra, hogy legalább 20 év kell az ország vezetőnek ahhoz, hogy felismerjék az innováció nemzetközi jelentőségét.

1997-ben a piaci szektorban, külkereskedőként helyezkedtem el, majd egy olasz-magyar marketing tanácsadó cégnek lettem a tulajdonos-ügyvezetője. A cég 2001-2020 között HUMÁN ERŐK Kft. néven tanácsadói marketing és, szervezet- és vezetőfejlesztési tanácsadó cégként működott. 

A HUMÁN ERŐK Kft. hét éven keresztül megjelentette a piacvezető HUMÁN ERŐK – VEZETŐI TUDÁS Évkönyveket, amelyek a tanácsadó szakma reprezentatív összefoglalói voltak. --> link a könyvekre később   (több mint 240 tanácsadó partner cég jelent meg bennük évről évre). 2002-től, a szakmában szintén az elsők között indítottuk el a Vezetői TudásPortál-t és a HR Megoldások online szakmai folyóiratot.

Tanácsadói üzletágunk kliensei között voltak minisztériumok, (Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium) valamint hazai és nemzetközi nagyvállalatok (VÁTI, EGIS RT., Richter Gedeon RT., Intercom Rt., Főváris Gázművek, MOL, Antenna Hungária, KPMG, Danubius Rt., Henkel, Eural Trans Gas, stb.).

Időközben elvégeztem a marketing főiskolai kiegészítő szakot (European Distance Education), és megszereztem „a neveléstudományok kandidátusa” tudományos fokozatot. 

Alapító és tiszteletbeli tagja vagyok a Szervezetfejlesztők Magyarországi Társaságának, tagja a Magyar Pszichológiai és a Szociológiai Társaságnak. 2019-ben a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya elnökének választottak meg.  

2007-2012 között a Budapesti Kommunikációs Főiskolán, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanítottam.

2013 -ban visszatértem a közoktatás fejlesztéshez, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatói tanácsadójaként dolgoztam. Ekkor - számos tanulmány fordult meg kezemben, és szembesültem azzal, hogy Nemzetünk egy demográfiai katasztrófa felé rohan. 2016-ban jelent meg erről "A szakadék szélén" c. könyvem, ami jelentős érdeklődést váltott ki. Megszerveztem egy több mint 200 fős önkéntes szakértői csoportot, hogy megoldásokat dolgozzunk ki a rendkívül összetett és több évtizedes múlttal rendelkező társadalmi problémára, amely több szálon át összefügg az iskolarendszer működésével is. 

A "Gyermek és Családbarát Magyarországért Alkotó Műhely" (CSAM) 6 tanulmány kötetet készített, és 2019-ben jelentette meg "Jövőnk a gyermek" címen. 

Az Oktatáskutató Intézetből való 2019-es nyugdíjaztatásom után az ELTE Kancellár úr, dr. Scheuer Gyula figyelt föl tevékenységünkre, és otthont adott a kutató és fejlesztő munka folytatására.

dr. Benda József
bendajoska@gmail.com