„Az elme nem edény, amit meg kell tölteni, hanem tűz, amit meg kell gyújtani” (Plutarkhosz)
Készült a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola felkérésére 2010-ben.
A tervezés 4 szinten történt:
- Miért szükséges a tantárgy (gondolkodásmód) tanítása?
- Mit tanítsunk?
- Hogyan tanítsunk? (Hogyan irányítsuk a tanulást?)
- Hogyan fejlesszük tovább a programot?
1. Miért szükséges ennek a tantárgynak a tanítása, milyen kontextusba helyezhető, milyen társadalmi kihívásokra ad választ?
A munkaadók elvárják, hogy a diplomás pályakezdők gyakorlati tudással, önálló és csoportos munkavégző képességgel, rugalmassággal, nyitottsággal és önfegyelemmel, kapcsolatteremtő és kommunikációs készséggel rendelkezzenek. Felelősséget vállaljanak az elvégzett munkáért.
A tanulás az Internet korszakban forradalmi átalakuláson megy keresztül. Az információözönben való eligazodáshoz és azok alkotó felhasználásához szükség van a korábbi szokások és módszerek felülvizsgálatára és újraalkotására. Ma a tanár elsősorban már nem információforrás, hanem partner, mentor, segítőtárs az eligazodásban és a rendszerezésben. A tanulás akkor hasznos, ha viselkedésváltozást eredményez.
|
|
A tanulási folyamat valójában a közös társadalmi jövő formálásának laboratóriuma. Ezért kereteket kell biztosítanunk az új értékek folyamatos teremtéséhez. Tréning dolgozatok százainak olvasása alapján kitűnik, hogy a hallgatók nagyon sok félelemmel, szorongással, társas kapcsolati zavarokkal, életviteli nehézségekkel bajlódnak, ami jelentős mértékben visszafogja a teljesítményüket. Ezek nem elszigetelt, hanem (kutatásra is érdemes) tömegjelenségek. Ha a főiskolára kerülés első szakaszában segítséget kapnak problémáik, konfliktusaik megoldásához, kevesebb kudarcot élhetnek át, és sikeresebbek lehetnek mind a tanulásban, mind karrierjükben. |
2. Mit tanítsunk?
A legfontosabb tananyagtartalmak, a rendelkezésre álló fél éves tantárgy keretében, álláspontom szerint a következők:
Életvezetés és élettervezés
Stresszkezelés
Felelősségvállalás
Tanulástervezés, alkalmazott tanuláslélektan
Információk szerzése, feldolgozása, integrálása
Olvasási és tanulási módszerek
Csoportdinamika, kooperatív tanulás
Egymás támogatása az előrehaladásban
Együttműködés fejlesztés, szocializáció
Kollektív intelligencia fejlesztés
Prezentáció
Dolgozatírás és vizsgázás
A folyamat értékelése, önreflexió
3. A tanítás módszertana határozza meg a „rejtett tantervet”, vagyis azt, amit végső soron kompetencia (attitűd) szinten el fog sajátítani, és alkalmazni tud a diákok többsége.
Mai tudásunk szerint felelősségvállalásra, team-munkára, önállóságra, kommunikációs készségre, rugalmasságra, nyitottságra, önbizalomra és más kulcskompetenciákra nem lehet frontális előadásokkal, a hallgatókat passzivitásban tartva „oktatni”. Ezek az attitűdök és készségek a gyakorlatban „just do it” formában jelennek meg, nem „az élő tankönyvek” formájában.
A tanítás, az információk feldolgoztatásának a módszertana – a szaktudományok mai szemlélete szerint – a kooperatív tanulás (a tanítva tanulás), az információk tréningszerű feldolgozása. A megtanítandó tartalmaknak, információknak a jelentős részét a tanár nem „mondja el”, hanem beépíti a folyamatba, felfedezteti, felismerteti a hallgatók csoportjaival. A tanár facilitátor, moderátor szerepében van. Kevésbé motivál az alapszükségletek (Maslow) megvonásával, nyomásgyakorlással (osztályzat, hiányzás), jobban fókuszál a magasabb rendű szükségletek kielégítésére, mint pl. a közösséghez tartozás, a szeretet, az önmegvalósítás az önbecsülés növelése, a folyamatos fejlődési lehetőség, az örömforrások biztosítása. Feladata a tanulási környezet megteremtése (tárgyi, információs, szabályozási, kapcsolatháló, mentális ráhangolás), tanulástámogató algoritmusok bemutatása és kialakuló helyzetek nyitott szemléletű menedzselése.
Az értékelési funkciók a korszerű teljesítménymenedzsment koncepciókhoz igazodva több dimenzióban jelennek meg. Rendkívül fontos, hogy direkt illetve a rejtett tanterv dimenziókban mit mérünk, értékelünk, mert „amit mérünk, az fejlődik”! Ezért szerepet kapnak olyan dimenziók, amelyek a hagyományos felfogásban „spontán” értékelődnek vagy kívül maradnak a látótéren, de a célok szempontjából mégis fontosak. Ilyenek az önértékelés, a társak értékelése is a tanári mellett és az eredményesség széles skálája. (tervezés, célkitűzés, a teljesítmény fejlődése, előadásmód, közösségszervezés, kapcsolatépítés, megjelenés-változás, tolerancia, értékteremtés, a termék stb.)
4. Minőségfejlesztési folyamat.
Ez ad arra lehetőségét, hogy a tanterv ne írott malaszttá váljon, amit minden oktató úgy értelmez, ahogy tud, hanem egy fejlődő program, ami igazodik a környezeti igényekhez és egyre magasabb színvonalon valósul meg.
Ennek egyik velejárója az, hogy a tanárok rendszeresen összejöjjenek és team-munkában fejlesszék a programot évről évre. (előkészítés, kölcsönös tanítás, óralátogatás és elemzés, korrekciók, fölhasználva a hallgatóktól bekérendő visszajelzéseket is).
Tapasztalataim szerint ez az, ami ma Magyarországon a legnagyobb kihívást jelenti. Oly mértékben hiányzik az együttműködési hajlandóság a felnőtt generációkban, hogy a kialakítása és elfogadtatása évtizedeket vehet igénybe.