Buda Béla, 1985.

"Nem kétséges, hogy a Benda József által leírt modell a tanulás, a nevelés, egészében az iskola fejlesztésének - beláthatóan - legkorszerűbb útja. A hatékony tanulás érdekében nem a tanulási/tanítási eljárásokat kívánja modernizálni, hanem a szociálpszichológia eszközeinek "bevetésével" olyan szituációt hoz létre, amelyben a tanulás a teljes személyiségfejlődés részeként (aspektusaként) valósul meg."
Buda Béla: Vélemény az "Egy új tanulásszervezési modell" c. írásról, 1986. UPSZ 1987/7-8.

Zsolnai József, 1985.

"Benda József kutatásait a rendelkezésemre bocsátott szakirodalmi szemlék, tervtanulmányok és kísérleti anyagok alapján ítélem meg. Álláspontomat nagy mértékben befolyásolja az a körülmény, hogy kísérleteit természetes iskolai körülmények között, in vivo is megismerhettem. A látott tanítási órák arról győztek meg, hogy e munkaszervezeti forma a kognitív képességfejlesztés terén is relevanciával bír. 

Benda kutatásai kitüntető figyelmet és támogatást érdemelnek. Fontosnak tartanám, hogy a csoportmunka terjedése érdekében egyre több iskola kapcsolódjon be a munkába, hisz a kisérleti anyagok nemcsak szociálpszichológiai értelemben sugallnak egy új pedagógiai kultúrát, hanem a tananyag és taneszközök pedagógusok által történő felülvizsgálatával és átdolgozásával a curriculum-kutatáshoz is jeletős támogatást adhatnak."

Dr. Andok Ferenc, szociológus, 1995.

"Akciókutatásról van szó, elképesztően széles körű, alapos vizsgálati anyagokkal… A HKT® módszer más alternatív programokkal összevetve is megállja a helyét (Jena Plan, Waldorf iskolák)… Nagyon jó alternatív programnak tartom."

Gazsó Ferenc, 1987.

"A kiscsoportos tanulásszervezési modellt szociálpszichológiai és didaktikai szempontok alapján dolgozta ki, illetve elemezte a kísérleti folyamatot. Értékei - a korszerű, komplex hatásrendszerre építő, a tanítási-tanulási folyamat egészét befolyásolni képesmetodika; a gyermekekre koncentráló, nevelésközpontú tevékenységre építő tanulás-szervezés; a kurrikulumban való gondolkozás, tervezés.

A kiscsoportos oktatás a hazai pedagógiai gyakorlatban csak szórványosan és metodikailag szegényesen van jelen, ezért valódi értékeinek kibontakoztatására tett kísérletek valójában úttörő jelentőségűek.
Terjesztése jelentősen hozzá járulhat a pedagógiai szabadság mielőbbi kiteljesedéséhez, a tanulás hatékonyságának növeléséhez, a nevelési folyamat egészének gazdagításához. A kísérlet további folytatása kívánatos elsősorban a különböző tantárgyi feladatrendszerek további kimunkálása érdekében.
Javasoljuk, hogy a szerző a kísérlet egészét széles körben publikálja-propagálja, hisz a kiscsoportos tanulásszervezésimód ilyen rendszerré érlelten, feladatrendszereket és akciótervet is kidolgozottan még nem került el az iskolákba."

Dr. Horváth Attila, oktatáskutató, 1998.

"Meggyőződésem, hogy Benda József munkája hiánypótló a hazai kutatásokban, de némiképpen páratlan az általam megismert nemzetközi szakirodalomban is. Jelentősége nem csak a téma fontosságában van, hanem, hogy sokszínű kutatásmódszertani eszközökkel kontrollálja hipotéziseit."

Dr. habil. Pukánszky Béla, a neveléstudományok kandidátusa, 1999.

"Benda József egy minden ízében átgondolt pedagógiai rendszert teremtett, amelynek elméleti megalapozottságát, kidolgozottságát a gyakorlati eredmények messzemenően bizonyították. A Humanisztikus Kooperatív Tanulás pedagógiai koncepciója tehát nem pusztán egy elméleti rendszer, egy teória arról, hogyan lehetne az alapjaiban véve individualizáló közoktatást kooperatív technikákkal humanizálni; hanem a gyakorlatban évek óta bevált eljárások strukturált összessége, egy működő iskolakísérlet, amely napjainkra alternatív pedagógiává érett. Meggyőzőek a hatáselemzések eredményei is: a program jól működik. A szerző új, értékes pedagógiai koncepciót hozott létre, s ezt a gyakorlatban sikeresen realizálta."

Knausz Imre, oktatáskutató, 2006.

"Benda módszere abban különbözik minden más módszertől, hogy ő a valóságban meg is valósítja azt, amit leír… A szinte megszállott munka valódi gyümölcsöket hozott: egy olyan komplex program született, amely működőképesnek bizonyult akkor is, amikor szellemi atyja kivonult a fejlesztésből és a működtetésből… A magyar közoktatásnak szüksége van a Humanisztikus Kooperatív Tanulásra. Meggyőződésem, hogy a kooperatív tanulás a pedagógia elodázhatatlan megújításának egyik arkhimédeszi pontja. Nemcsak a szociális kompetenciák fejlesztése, nemcsak a tanulók iskolai komfortérzetének, az iskolák otthonosságának növelése teszi ezt döntő jelentőségűvé, hanem mindezeken túlmenően a szociális tanulás szituációja, amely a tananyag megértését és elsajátítását tetemesen elősegíti."

Dr. Csoma Gyula, oktatáskutató, 1996.

"Vajon nem lehet-e a humanisztikus kooperatív alternatíva rendszerszerűségét egyszerűen úgy fölfog-ni, hogy ez az alternatíva része a magyar közoktatás rendszerének? Ebből az a konzekvencia is levonható, hogy az oktatáspolitikának számon kell tartani."

Dr. Somlai Péter, szociológus, 1996.

"A kísérlet jelentőségét elsősorban abban az értékben látom, amire az európai pedagógia nagyon régóta törekszik: egyesíthető a teljesítmény és a kooperáció. Egyesíthetők a kognitív kompetenciák elérésére, tudásra, ismeretszerzésre és olyan teljesítményorientációra, ami az európai kultúra alapjainak az elsajátítását tenné lehetővé. Ez az évszázadok során egyre inkább úgy alakult, hogy elérésükhöz individualisztikus eszközöket használtak a pedagógusok, miközben nem magánoktatást végeztek, hanem osztályokat tanítanak. Az iskolai osztályban individualisztikus motivációk, ellenőrzések dominálnak. Ezt töri át a HKT azzal, hogy egyesíti a teljesítményorientációt, a szociális kreativitás, kooperáció, társas élmény, együttes élmény, együttes feladat meghatározás és döntések sorozatával. Én ezt rendkívül fontosnak tartom. Nem merném azt mondani, hogy ez az egyetlen üdvözítő pedagógia, de hogy ez egy nagyon fontos pedagógiai újítás, arról meg vagyok győződve. Minden nagyrabecsülésem ezé a kísérleté, támogatandónak tartom, és örülnék, ha minél jobban elterjedne Magyarországon és másutt."

Dr. Sziklai László, pszichológus, 1996.

"Ha az iskolarendszer nem teszi lehetővé, hogy a gyermeknek legalább hat évvel később lehetősége adódjon a közösségi élethez való tartozás lehetőségét megtapasztalni, amely által elindulhatnak benne az olyan pozitív érzelmek, amelyek a társadalmi beilleszkedésben döntő szerepet játszanak, akkor szegényebb lesz az ember. A társadalomban megfigyelt érzelmi elszegényedés következménye a drog, a bűnözés, a különböző devianciák megjelenése, amit nem lehet másképpen befolyásolni, csak úgy, hogy ha a fiziológiai, pszichológiai alapokat is érintő nevelési körülményeket gyökeresen megváltoztatjuk. Erre alkalmas a HKT -program."

"A tanuló a kortárscsoport nyomásának és ellenőrzésének is ki van téve, ezért bizonyos teljesítmények kizárólag a csoporttal együtt érhetők el. Így kialakul a csoportra jellemző, a csoport belső életét szabályozó értékrend, ami támogatja az egyéni teljesítmények fejlődését. A HKT viszonyai között a tanár nem csak nevelője, hanem munkatársa és értékorientációs bázisa is a tanítványainak...
A HKT egyik nagy felfedezése, hogy a komplex nevelési hatások eredményeképpen a tanuló mint személyiség képes fejlődni, mert az új ismeretekkel együtt elsajátított viselkedési minták a szituáció emocionális megerősítését is tartalmazzák. Voltaképpen a gyermek a sikeres tevékenység kognitív sémájával együtt az átélt érzelmeket is beépíti saját értékrendszerébe… A HKT képes folyamatosan biztosítani a gyermekek számára az önálló, kezdeményezésre és új információk felderítésére értelmes és hasznos feladatok megoldására szolgáló környezetet..."

Paul Roeders, 2002. Szarajevo 

"Ez a szakembergárda az Általános és a Középiskolai Oktatás boszniai és hercegovinai Modernizációs Stratégiájának a kidolgozásán munkálkodik. Az Önöktől kapott értékes információk jelentős segítséget nyújtanak ennek a modernizációsfolyamatnaka kialakításához.... Reméljük, hogy a boszniai és hercegovinai szakemberek ez évi magyarországi látogatása (Keszthely, Zalaegerszeg), egy hosszútávú kétoldalú vagy talán több országot is felölelő együttműködésnek csak a kezdete, melynek célja a térség egymással egybevethető és magas szinvonalú oktatási rendszereinek kialakítása"

Halász Gábor, az Országos Közoktatási Intézet főigazgatója, 2007.

Abban egészen biztos vagyok, hogy a kooperatív tanulásnak az előttünk álló időszakban, legalábbis a legsikeresebb országokban, meghatározó szerepe lesz.
Mindaz, amit ma tudunk az emberi tanulásról és a modern gazdaság igényeiről, ebbe az irányba mutat. Azt is megkockáztatnám: azok az országok, amelyek nem lesznek képesek tömegesen alkalmazhatóvá és az iskolákban ténylegesen alkalmazottá tenni a kooperatív tanulást, reménytelen hátrányba kerülnek azokkal szemben, amelyek ezt meg tudják tenni.

Mit is jelent a kooperatív tanulás?
Az első, amire a figyelmet felhívnám az, mekkora érdeklődés övezi ma ezt a fogalmat. Angol nyelvű megfelelőjére, „cooperatíve learning” kifejezésre a Google csaknem két és fél millió említést jelez, ami mögött tudományos műhelyek és ezekkel kapcsolatban álló gyakorlat-közösségek százai, és világszerte ezek honlapjai, szakmai és tudományos közleményei találhatóak. A kooperatív tanulásról ma létező legtekintélyesebb oktatási enciklopédia, az International Encyclopaedia of Education hosszú szócikket közöl erről, utalva azokra a szociálpszichológia és tanuláselméleti megközelítésre, amelyek hangsúlyozzák az emberi tanulás társas jellegét vagy csoportokban lezajló interakcióknak a tanulásra gyakorolt meghatározó hatását. A kooperatív tanulás iránt Magyarországon is komoly érdeklődés van: a Google magyar nyelven csaknem tízezer említést jelez.
Ezt az érdeklődést nemcsak, sőt elsősorban nem az magyarázza, hogy a modern kognitív pszichológia és tanuláselmélet számára a csoportban zajló interakciók meghatározó elemét jelentik az emberi tanulásnak. Ennél is fontosabbak azok a változások, amelyek az elmúlt időszakban elsősorban iskolákon kívüli világban értékelték fel az együttműködés jelentőségét. Ezek közül talán kettőt érdemes itt kiemelni.

Az egyik a modern társadalom működőképességéhez köthető. Abban a társadalmi környezetben, amelyben a mindennapi élet folyamatai, a technológia és az intézmények működtetése nemcsak az emberek folyamatos és intenzív együttműködését igénylik, hanem azt is, hogy ezt az együttműködést napról napra megújítsák és gazdagítsák, szinte semmi nem életképes akkor, ha az emberek nem tudnak egymással hatékonyan együttműködni. Ennek a hiánya technológiai katasztrófákhoz, intézmények összeomlásához, sőt az emberi élet elemi formáinak a szétzilálódásához is vezethet.
A társadalmi viszonyok komplexitása az elmúlt évtizedekben radikálisan átalakította a demokratikus problémamegoldás világát. Számos kutatás jelzi, hogy a legsikeresebb oktatási rendszerek egyik titka az, hogy az intézményeknek jelentős önállóságot adnak, ugyanakkor olyan visszajelzésekkel látják el őket, amelyek alapján azok meg tudják ítélni, vajon jó irányba haladnak-e, vagy éppen korrekciót kell végrehajtaniuk. Ezt csak akkor tudják megtenni, ha képesek a visszajelzések intelligens feldolgozására és ennek alapján a saját működésük módosítására. Más szóval, intelligens tanuló rendszerként kell működniük, ami csak úgy valósítható meg, ha a kooperativitás magas szintje jellemzi őket.

Az elmúlt évtizedekben drámai átalakulás zajlott le a gazdaság és a munkaszervezetek világában. Azt a fajta tömegtermelést, amit a legjobban talán a futószalag képe szimbolizált, és amelyre a nagy vállalatméretek voltak jellemzőek, felváltotta a termelés megszervezésének egy új formája. Erre az egyéni igényekhez alkalmazkodó technológiák alkalmazása és autonóm egységek együttműködése jellemző. Annak az óriásvállalkozásnak a helyébe, amely a termelési folyamat minden elemét megpróbálta saját szervezetén belül működtetni, a nyitott vállalkozások léptek, amelyek bedolgozók és partnerek sokaságával tartanak kapcsolatot. Az önellátást kölcsönös függőség világa váltotta fel. Ez hallatlan módon felértékelte a kooperációs képesség gazdasági jelentőségét, és a gazdaság világában is kulcsfogalommá vált az alkalmazkodásra képes tanulószervezet.
Ennek a változásnak egyik nagyhatású kifejeződését találhatjuk abban a dokumentumban, amelyet néhány évvel ezelőtt tett közösen jelentetett meg több európai nemzeti munkáltatói szervezet „A tanári szakma helyzetbe hozása és az iskolavezetés modernizálása” címmel.
E dokumentumban a munkaadók vezető képviselői világos és egyértelmű üzenetet fogalmaznak meg az iskolák felé: tekintettel arra, hogy a modern gazdasági szervezetek tanuló szervezetekké alakulnak, olyan munkaerőre van szükségük, amely képes arra a fajta kooperativitásra, amit a tanulószervezetek igényelnek. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az iskolák maguk kifejlesztik a gyermekekben együttműködésre való képességet.
Ez utóbbinak persze feltétele az is, hogy a pedagógusok is magas szintű együttműködési képességet és hajlandóságot mutassanak a tanulási folyamat megszervezése során.

Hosszan lehetne folytatni azoknak a példáknak a sorát, amelyek azt mutatják, hogyan növekszik az együttműködési képesség iránti igény a gazdaság és a társadalom világában. E képesség megléte nyilvánvaló módon meghatározó szerepet játszik a társadalmi konfliktusok megelőzésében, a demokratikus intézmények vagy a piacgazdaság hatékony működtetésében. Nem véletlen az, hogy a közismert PISA vizsgálat hosszú távú stratégiája olyan tesztfeladatok kifejlesztését is célozza, amelyeket nem egyének, hanem csoportok oldanak meg, és amelyek sikeres megoldása feltételezi a csoport tagjainak együttműködési képességét. Elképzelhető lesz az, hogy egy-egy iskola vagy egy-egy ország gyengének bizonyul e feladatok megoldásában még akkor is, ha az egyének külön-külön magas teljesítményre képesek. Mindezzel kapcsolatban főleg azt kell hangsúlyoznunk: a kooperációs képesség csak a kooperáció által fejleszthető. Kooperatív problémamegoldásra azok lesznek képesek, akik kooperatív módon tanulták a problémamegoldást.

A tanulás hatékony megszervezése számára a kooperációban óriási tartalékok rejlenek. Ezeket akkor is ki kellene használni, ha ez iránt egyébkén nem lenne növekvő igény a környező társadalomban. A kooperatív tanulás elméletét alátámasztó kutatások konkrét kutatási eredmények sokaságával tudják alátámasztani azt, milyen módon növelheti a tanulási teljesítményt az, ha a tanulás csoporthelyzetben, együttműködést igénylő formákban valósul meg. Mint mindennek, természetesen ennek is vannak kockázatai, és mint mindent, ezt is lehet rosszul alakítani. Ezért különösen fontos az, hogy kialakuljanak, ismertté váljanak és elterjedjenek a kooperatív tanulás megbízható technológiái.
E technológiák magyarországi meghonosításában Benda Józsefnek és munkatársainak meghatározó szerepe volt. Az a részletesen kidolgozott, a gyakorlatban kipróbált, sok iskola és pedagógus közösség által követett program, amelyet megalkotója „Humanisztikus Kooperatív Tanulásnak” (HKT) nevez, a nyolcvanas évek végén első alkalommal próbálta meg a kooperatív tanulás gondolatát olyan standard pedagógiai technológiává formálni, amely bevezethető az iskolai gyakorlatba.
Ez a program jóval kevesebb figyelmet kapott, mint amit a jelentőségéhez képest megérdemelne. 

Hűvös Éva, pszichológus, 1996.

"A HKT® megértéséhez néha szegényesnek tűnnek a szavak. Vajon létezik-e olyan nevelési szakember, aki nem tekinti munkáját humánusnak? Szinte minden irányzat elismeri, hogy a hatékony oktatásnak hatékony nevelés a feltétele és fordítva. Csakhogy a szavak tartalma és a gyakorlati eredmények nehezen hozhatók összhangba… A HKT iskolai modellje azért ígéretes, mert vállalja az összetett szocializációs vonatkoztatási rendszer elméleti és gyakorlati kidolgozását. A program legértékesebb sajátossága, hogy egy olyan szocializációs hálót kínál, melyben változatos, aktív légkörben, felnőtt és gyermek együttműködésével alakul az egyén-csoport bonyolult egyensúlya. Ezen belül tág értelmet kap a tanulás tanulása…
A HKT a fejlesztést dinamikus egyensúlyba hozza a fejlődéssel, az egyént a csoporttal. Mind a pedagógiai lélektanban, mind a gyakorlatban úgy jelenik meg a gyermek, mint aktív, befolyásoló tényező. Az egymástól tanulás folyamata a pedagógus munkájának kiegészítőjévé, megerősítőjévé válik..."

Ocskay Szilárd, a NEXON Kft. ügyvezetője, 2006.

Ma már nem hat az újdonság erejével, ha egy közéleti szereplő vagy cégvezető az oktatás fontossága mellett száll síkra, kiemelve, hogy az ország versenyképességét és jövőjét alapvetően befolyásolja, hogy mennyi időt, pénzt, energiát és nem utolsósorban szeretetet és törődést fektetünk a jövő nemzedékei-nek nevelésébe. Nem hat az újdonság erejével, mégis sokszor úgy érezni, olyan kevés valódi áttörés születik ezen a területen.

A kooperatív tanulás alapkoncepciója egyszerű, de éppen egyszerűségében rejlik hatékonyságának és alkalmazhatóságának kulcsa. Olyan elképzelés, mely alkalmas arra, hogy szétfeszítse az oktatási rendszer eredményeinek megszületését gátló korlátokat.
Szerencsések vagyunk: hallgatóink szeretnek tanulni. Ez a szeretet viszont csakis a jelen könyvben megfogalmazott koncepcióhoz hasonló elvek alapozhatják meg. Cégünk, a NEXON nevében így csak üdvözölni tudom e mű megszületését, mely segíthet mindnyájunknak az oktatás barátságosabbá, emberközelibbé és hatékonyabbá tételében.

Magyar Judit, pszichológus, 1996.

"Több évi iskolapszichológusi gyakorlat után vég-re bekerülhettem egy olyan iskolába, ahol azt láttam, hogy a gyermekeknek nem kell görcsölniük a tanítási órákon, nem kell lerágniuk a körmüket, szorongani stb.
Nem akarom elítélni az összes hagyományos iskolát, de több iskolában dolgoztam már, és sajnos az a tapasztalatom szülőként is és szakemberként is, hogy eluralkodott a teljesítménykényszer. Nagyon egyetértek azzal, hogy a primér szocializációnak döntő szerepe van. Örülnék annak, hogy ami itt született, vagy ami a HKT-ból hasznos, bekerülhetne a hagyományos iskolába. Úgy gondolom, hogy ebben nagy lehetőségek rejlenek. Önfeledten dolgozhatnak a gyermekek, lehetnek érzelmeik, lehetnek kommunikációik, nem kell frusztrálódniuk nap mint nap. Sok-sok minden szól emellett."

dr. Orbán Józsefné, fejlesztő, pedagógus, 2002.

"A továbbképzések után készült felmérések azt mutatják, hogy a tanfolyamok elvégzése után szinte valamennyi kolléga alkalmazza a HKT program módszereit (94%). Alkalmazása során azonban számos nehézséget kell leküzdeniük, amiben segítségre számítanak. Ezek közül a legfontosabbak: nehéz összeegyeztetni a hagyományos iskolakoncepcióval, nincs hozzáférhető eszközrendszer, további ismeretek szükségesek, sok felkészüléssel jár. Tapasztalataik szerint a programot alkalmazó nevelők munkáját, eredményeit a vezetők és a kollégák elfogadják, értékelik (segítséget, biztatást, meg-becsülést, elismerést kapnak)."

Veress András, püspök, 2008. 

"Zalaeregszegen magam is meggyőződhettem arról, hogy milyen értékes munkák készültek. A versek előadása és a képek bemutatása egyértelművé tette a számomra, hogy a gyerekek tanáraik vezetésével felismerték a Szentírás jelentőségét és hitünkben betöltött szerepét."

Sulyok Eleonóra, autizmus szakértő, 2015. 

Horváthné Sümegi Mária és Mikóné Kocsis Éva tanítónők munkája nem csak a HKT módszerének alkalmazása miatt nevezhető kiemelkedőnek, hanem amiatt is, hogy mindezen technikák segítségével autista gyermekeket is sikeresen integráltak osztályközösségükbe.
Munkakapcsolatunk két autista tanuló integrációja során alakult ki, akik számára a pedagógiai célú habilitációs foglalkoztatásokat személyem biztosította. A HKT módszerek alkalmazásával a szociális interakciók a kiscsoportos formában egyszerűbben elsajátíthatók, a mikro miliőben tanult viselkedési elemek pedig könnyebben átültethetők a mindennapi életbe. 
Tanítványaik haladását nem statikusan, hanem fejlődésében szemlélik. A tanítónők a jelen kor padagógusai felé támasztott elvárásainak minden szempontból maximálisan megfelelnek.

Földesi Judit, iskola igazgató. 

Katonáné Rosta Hedvig a HKT élharcosa, iskolai szinten meghonosítója, és a legjobb követője. A program pedagógusi munkájának tökéletes kiteljesedéséhez vezette el őt. Példává vált kollégái előtt, sokan tanultak tőle más intézmények pedagógusai is. 
Osztályukba jó bemenni felnőttként, igazgatóként is. Szeretetteli, nyugodt légkör fogad a teremben, a gyerekek mosolygósak, szeretnek iskolába járni és tanulni. Alsóban a legkiválóbb tanulmányi átlagú osztálycímet felső tagozaton is végig megtartják.