Létre hoztunk egy bibliai alapú, mégis korszerű, szeretet orientált, rendkívül eredményes pedagógiai technológiát (és továbbképzesi rendszert), amely választ tud adni a kor kihívásaira, képes magas színvonalú nevelést biztosítani széles tömegeknek anélkül, hogy különösebb költségvetési terhet, vagy szakember igényt jelentene. A programmal való tanításra felkészítő tanfolyamot 1985-2005 között több ezer pedagógus elvégezte. 

"Nem kétséges, hogy a Benda József által leírt modell a tanulás, a nevelés, egészében az iskola fejlesztésének - beláthatóan - legkorszerűbb útja. A hatékony tanulás érdekében nem a tanulási/tanítási eljárásokat kívánja modernizálni, hanem a szociálpszichológia eszközeinek "bevetésével" olyan szituációt hoz létre, amelyben a tanulás a teljes személyiségfejlődés részeként (aspektusaként) valósul meg." Buda Béla: Vélemény az "Egy új tanulásszervezési modell" c. írásról, 1986. UPSZ 1987/7-8.   

A HKT^® egy személyiség és csoportépítő pedagógiai technológia, amely rugalmas, megegyezésen alapuló, folyamatosan fejlődő szervezeti kultúrát kialakítva alkalmazkodni tud az eltérő társadalmi hátterű egyének (tanár-diák-szülő) személyes igényeihez. Nincs nyomásgyakorlás, a diákok személyes céljai szinergiába rendeződnek a közösségével és a pedagógusokéval. Életszerű, ami felszabadítja az alkotó energiákat.  Mint a magasabb minőségű, komplex rendszerek általában közvetett hatások sokaságával számol, amely a célok írányában szinergiába rendeződik.   

A nevelés középpontjába:

• önmagáért, társaiért és a környezetért felelősségtudattal rendelkező személyiséget állítjuk,
• aki szereti és bízik magában és társaiban,
• örömet talál az egyéni és a közös alkotások folyamatában, erői kiteljesítésében;
• képes kiegyensúlyozott kapcsolatokat építeni és fenntartani, ezáltal nemcsak a saját, hanem környezetének a teljesítményét is állandóan növelni és egyre eredményesebben dolgozni az egész társadalom javára.

A HKT nem veszi el a gyermekektől az önálló gondolkodás, a mozgás, a cselekvés, az aktivitás jogát, hanem épít rá. Számít arra, hogy a gyermekek is felelősséget vállalnak saját fejlődésükért. Segít abban, hogy egyre magasabb szinten tanulják meg irányítani gondolataikat, mozgásukat, cselekedeteiket, képességeiket, hogy formálják jellemüket és környezetüket. Nem kényszerít, hanem erősítve önbizalmukat lehetőségeket kínál, megegyezéseket formál, együttműködik.
 

Az egymásra való odafigyelés alapfeltétele minden magas szintű egyéni és társadalmi teljesítménynek. Így a csoport képes felépíteni az egyénekben az egyre magasabb értékű teljesítményeket. A HKT a személyiségek fejlesztését elsősorban a kapcsolatokon keresztül éri el.

Ennek a gondolkodásmódnak rendeljük alá a technológiai folyamatot: a tanár-diák viszonyt, az iskolai tananyagot, az értékrendszert, a társas kapcsolatokat, az iskola fejlődő, mozgásban lévő szervezetét, vezetési struktúráját, az idő- és térbeosztást és a továbbképzéseket.
A HKT technológiával kialakított személyes kompetenciák nem csak a tantárgyi tudásban jelentkeznek (amelyek nem hanyagolhatók el), hanem a gyermekek érzelmi, szociális, akarati, indulati életében, vagyis a komplex személyiségben.

Ezért nem fogadjuk el azokat a nevelési technológiákat, amelyek – bár látszólag célszerűek – mégis oda vezetnek, hogy az egyén elveszíti saját tevékenysége, mindennapjai fölött az uralmat, szembefordul önmagával és a környezetével, elidegenedik életének legfontosabb szolgálójától, a tanulástól.
A kényszer hatása alatt történő cselekvés lélektanilag nem teszi lehetővé a folyamattal való azonosulást, a felelősségvállalást. A tanulás indítéka ilyenkor a gyermekek többségénél a félelem, a megfelelési vágy, az engedelmesség, amely kevésbé önvezérelt, belső, örömteli, felfedező folyamat, és sokaknál egyáltalán nem az. A magatartás ezért csak az ellenőrzés ideje alatt marad fenn.

Nem a pedagógus, a tanterv, vagy az eszközök iskoláját támogatjuk. A jövőt a kooperatív, fejlődőképes iskolában látjuk. Vagyis: a gyermek, a pedagógus, a szülők és a vezetők iskolájában, amelyben minden résztvevő megtalálja örömét, helyét, életének az értelmét, fejlődésének biztosítékát. Ezt demokratikus játékszabályokkal, kiszámítható értékelési kritériumokkal, olyan munkacsoportokkal érjük el, amelyek egyre magasabb szintre emelik tagjaik képességeit.
 

A tanulást nem egyéni teljesítményként, hanem egy közös folyamat eredményeként ismerjük. Nem az egyénben, hanem az emberek között zajlik. Intenzív egymásra figyelésben az ember a többszörösét tudja nyújtani annak, mint amire önmagában képes. Ehhez dinamikus, gondoskodó környezetet kell kialakítanunk, s tekintetbe kell venni az egész személyiség működését.

Egyik legfontosabb eszközünk ebben a szervezetfejlesztés, vagyis olyan szociális struktúrák kialakítása, amelyek megkövetelik az intenzív személyes kapcsolatokat, amelyek kikényszerítik a pozitív erkölcsi gondolkodás, attitűd és magatartás kialakulását. A módszerek és eljárások a gyermekek fejlődésével évről-évre folyamatosan fejlődnek.

A szervezeti kultúra kiépítésének szemléleti alapját egyrészt a (keresztény) humanizmusra, az másrészt a humanisztikus pszichológiára építettük. Beavatjuk a gyermekeket a pedagógiai folyamatokba, mert bevonásukkal az ő akaratuk is a közös célok elérését segíti. Ez a szemlélet, mint látni fogjuk, átitatja a program egészét. A gyermekek az iskolába lépés első napjától megélhetik, hogy fontos szerepük van saját maguk alakításában. Szükség van rájuk, nem csupán csavarjai egy elidegenedett gépezetnek. Így évről-évre egyre biztosabban tudják kezükbe venni tanulási folyamatuk (sorsuk) irányítását.

Ez a gyermekbarát kultúra csökkenti a gyermekek kiszolgáltatottságát, kevesebb megalázó helyzetet és több együttműködést tartogat számukra. A program a hagyományos iskoláknál nagyobb figyelmet fordít a gyermekek szocializációjára. A szociális kompetenciák fejlesztéséhez felhasználja a csoportdinamika törvényszerűségeit; egyensúlyba állítja az együttműködés és a versengés folyamatait. A tantárgyi ismeretek mellett a proszociális viselkedés kompetenciáinak fejlesztését is tartalmazza (empátia, kölcsönös tisztelet, segítségnyújtás és elfogadás, a partner gondolatmenetének követése, szervezés-irányítás, értékelés, önellenőrzés, az érzelmi intelligencia kompetenciái stb.)

A tanítás helyett a (tapasztalati) tanulásra kerül a hangsúly. A tudás forrása nem csak a tanító és a tankönyv, hanem a komplex nevelési helyzet. A csoport klímája, értékrendje, dinamikája, szerepviszonyai ugyanis meghatározzák az egyéni képességek kibontakozásában a tanulás eredményességét.

A HKT kiscsoportos szervezete minden gyermek számára biztonságot nyújt. Kiszámítható szabályrendszerek és folyamatok között tanulnak. A félelem nélküli biztonságérzet lehetővé teszi számukra az elmélyült és hatékony tanulást: a pedagógustól, a könyvekből, saját tapasztalataikból és egymástól. A toleráns és együttműködős klíma hozzájárul személyiségük sokoldalú fejlődéséhez.

A konzekvensen fölépített értékrend, a társas környezet, a tárgyi kultúra, a curriculum és a folyamat szabályozása lehetővé teszi, hogy az első évben alkalmazott közvetlen pedagógiai vezetést 5–6 év alatt a felelősségteljes, öntevékeny diákcsoportok vegyék át.

Ez a megoldás ad választ az iskolai akciókutatások előtt álló nagy kihívásra. Az egy osztályba járó, de különböző társadalmi hátterű gyermekcsoportok egymástól éppen annyira eltérő képzést és képességfejlesztést kapjanak, amely már személyre szólóan hatékony, de még nem elkülönítő hatású. 

A HKT – program erre a kérdésre azzal a megoldással tud választ adni, hogy olyan rugalmas szervezetet működtet, amely az eltérő (és folyamatosan változó) igényeket egyéni és csoportszinten egyaránt jobban szolgálhatja.