Az elmúlt 40 évben sok száz szülői vélemény érkezett hozzánk és iskoláink pedagógusaihoz. Tudomásom szerint kivétel nélkül elismerés, hála, gratuláció és köszönet, ami a folyamatos létszám gyarapodásban és az iskolák körzet határainak egyre szigorúbb betartatásában is megmutatkozott. (Braun Anna igazgatónő idéz néhányat a zalaegerszegi iskola felméréséből.)

Ezek gyöngyszemeit már az első kísérleti osztályoktól kezdve különös figyelemmel kezeltük, hiszen éppen ők ismerik legjobban a gyermekeken megfigyelhető változásokat. Ezek a változások messze túlmutatnak akár a tanulmányi eredményességen vagy a kutatásokkal (megfigyeléssel, kérdőívekkel, interjúkkal, tesztekkel, naplózással stb.) megragadható adatokon. Több tucatot idézünk is az "Örömmel tanulni" c. könyvünkben is.

A visszajelzések többnyire a pedagógusok kíválóságáról szólnak, a tájékozottabbak szokták a HKT és pedagógus együttes hatásának tulajdonítani a megfigyeléseket. A kettős hatásrendszerben minden bizonnyal szerepet játszik az, hogy a HKT programot eleve a legcéltudatosabb-, és legelszántabb, ambíciozus kollégák választják, akik ezzel a módszerrel megtalálják saját maguk szakmai és emberi fejlődésének, kibontozásának útját is. Azok a kollégák, akik évekig velünk tartottak, valóban országosan elismert, kiemelkedő teljesítményt tudtak felmutatni. 

Amikor 2015-ben felterjesztettünk négy kollégát országos elismerésre, magunk is meglepődtünk a bekért szülői méltatások érzelmi töltésén. (Az alábbi idézetekben a szülők és pedagógusok nevének csak a kezdő betűjét jelöljük)  

"Mindent összefoglalva, az első perctől éreztük részéről a személyes törődést, figyelmet, szeretetet mind a gyermekeink mind a mi (szülők) irányába, mely összefonódott a Humanisztikus módszer alapos, és minden részletre kiterjedő ismeretével. Hihetetlen élmény volt ez a pár év, melyben az egész családunk számára minden esemény kiemelkedő volt: az első évkezdés előtti ismerkedési délutántól a tavasz köszöntőkön és évzárókon át egészen a negyedikes „mini ballagásig”. Mind a mai napig lelkesen emlékeznek a fiúk ezekre az eseményekre, és szívesen járnak vissza az alsó tagozatba beszámolni az újabb és újabb sikereikről, élményeikről.
Amit kaptunk, és amit ezután kapni fogunk H. nénitől, mindezt ebben a pár sorban nem lehet kifejezni, leírni. Nagyon hálásak vagyunk neki azért, hogy megalapozta, elindította gyermekeinket az „élet” útján, és olyan útravalót kaptak Tőle, ami szerintünk ritka és kivételes kincs. Szerencsésnek és különlegesnek érezzük magunkat, hogy az életben összetalálkoztunk, és részünk volt illetve részünk van ebben!"

B.G., Keszthely

"Nagyobb gyermekünk is ilyen módszerrel tanult, így volt már fogalmunk róla. Örömmel láttuk, hogy a félénknek és zárkózottnak tűnő lányunk fokozatosan feloldódik és vállalkozóbb lesz. Társain is láttuk, hogy szorongásmentesen járnak iskolába, bátorságuk nő. A tanító nénik otthonos környezetet, kiszámítható, ezért megnyugtató légkört teremtettek számukra. Világosan megfogalmazott célokat követtek, teljesíthető feladatokat kaptak, az elvárásokat határozottan, mégis oldottan közvetítették. A gyermekek megedződtek, felnőttek a feladatokhoz.
A „Fehérlófia” produkciójuk(I. helyezett az Országos Színjátszó Fesztiválon) szemléletesen mutatja, hogy önszervező és fegyelmezett közösséggé váltak, amelynek tagjai nagy felelősséggel, pontosan teljesítették a részfeladatokat. Mindenkire lehetett számítani. Önértékelő és kritikai érzékük, igazságérzetük is bámulatosan sokat fejlődött."

M.Sz.M., Keszthely, 2002

"Az iskolák nagy többségében a tanítás és a számonkérés elgépiesedik, a tanár nem tud a gyermekekkel kapcsolatot létesíteni, meghitt nevelői szerepet betölteni, elhívatásának eleget tenni. Így a számára is előírt követelményeket, elvárásokat gépiesen igyekszik behajtani, számonkérni, és elégedetlen önmagával szemben, mert ő sem tud megfelelni lelkiismeretének. A gyermekek ebben a helyzetben görcsössé, idegessé, szorongatottá válnak. Ha mindig csak elvárnak tőle valamit, de nem vezetik rá megértő szeretettel és gondoskodással arra, hogyan tud az elvárásoknak megfelelni: megtorlások, szidások érik – tudásszomja kioltódik, megcsömörlik, testileg is étvágytalan, kiábrándult lesz. Legszívesebben elkerüli az iskolát.
Ebben a HKT-programmal oktató iskolában úgy érzem az a cél, hogy a gyermekeket szeretettel, apró dicséretekkel, el nem lankadó bátorítással buzdítsák a jobb tanulási eredményekre, s nem pedig az, hogy megtorlásokkal kedvét szegjék, elidegenítsék az alkotástól, tanulástól. A gyermekeket nem önzőnek nevelik, hanem a kollektív szellemet, a kooperativitást, az egymás segítését, a türelmet, bátorítást oltják lelkükbe, ami által olyan tartós emberi értékek, kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki, amelyeknek birtokában a gyermek már most teljesebb közösségi életet tud élni és az életben jobban, magabiztosabban tud megfelelni. A társadalomban jobban tud boldogulni, beilleszkedni és annak hasznos tagjává válik a megtanított és megízlelt közösségi szellem, éltető szeretet által.
Egy nagyon fontos és ősi felfedezés van ebben a módszerben: a szeretet és a megértés, amelynek megzabolázó ereje van: javít, korrigál, szeretetre méltóvá tesz. A már-már elveszettnek tűnt egyéneket, az elvadult problémás jellemeket is átalakítja, helyre billenti. Van ebben a módszerben – úgy gondolom – egy megkérdőjelezhetetlen, erős hit, amely szeretettel párosulva, hihetetlenül nagy dolgokra képes."

B.K., Budapest

"Ágnesnél az elmúlt félévben pozitív irányú változások voltak megfigyelhetők, aminek nagyon örültünk. Tavaly nagyon sok gondot okozott a tanuláshoz való hozzáállása. Nehezen állt neki a tanulásnak, nem ott volt az esze. Ehhez hasonlóan kezdte el a szeptembert is. Azonban, ahogy haladtak előre a tanulásban, úgy „lendült” bele, mindig jobban. Látszott és látszik is rajta, hogy élvezi és szereti. Nem kell bíztatni, hogy álljon neki és gyakoroljon, magától teszi ezt, sőt néha már túlzásba is viszi. Szeret iskolába menni. Az utóbbi időben kialakult nála a vélemény alkotás, cselekedeteiről, bizonyos dolgokról. Ez az önálló vélemény alkotás is az oka talán annak, hogy nővérével elég sokat vitatkoznak. A meséskönyvek mellé odakerültek a lexikonok is. Lefekvéskor főleg ezeket olvasgatja. Biztos, hogy ebben jelentős része van az új tanulási módszerüknek is és szeretnénk, ha a további években is lehetőség lenne ennek a folytatására."

T.Á., Zalaegerszeg

"Tapasztalataim szerint a gyermekek nyitottá válnak ebben az iskolában, bátran merik elmondani a véleményüket, gondolataikat. Szeretnek iskolába járni, szorongás nélkül, vidáman tanulnak. Kiemelendő példának tartom, hogy az osztályokban a tanulók tudásszintjei szerint több szinten folyik az óra, mert így lehetővé válik a képességek szerinti fejlődés. Az itt eltöltött 3 év alatt megtanult szerepelni, nem fél, meri vállalni önmagát. Emiatt szörnyű kár és bűn volna, ha ez a módszer nem kapna további teret, elismerést és támogatást. Egy emberibb jövő sorsa talán most a döntéshozók akaratán múlik."

Z.S., Budapest

"Előzetesen szeretném megjegyezni, hogy én már korábban hallottam a HKT-módszerről. Az iskola által szervezett nyílt napon meggyőződhettem róla, hogy ezt valóban a gyermekekért találták ki. Ezután lett a döntésem végleges: Tamásnak egy ilyen osztályba kell járni. A közel egy év elteltével úgy érzem, nagyon helyesen döntöttem. Kezdetben tartottam az ilyenkor szokásos nehézségektől. Az óvodai kötetlenségből egy új rend szerint működő közösségbe kerülni a gyermekek számára nem kis nehézségbe ütköző feladat. Úgy gondoltam, nekünk is szembe kell nézni ezzel. Kicsit szorongó, félénk természete miatt féltettem az új környezettől és a beilleszkedési problémáktól. Az első perctől kezdve szívesen járt Tamás iskolába.
Rövid időn belül rá kellett jönnöm, feleslegesen aggódtam. Sőt már az első egy-két hónapban kedvező változást vettem észre. Nyíltabb, közvetlenebb lett az idegenekkel és velem szemben is. A véleményét nyíltan megmondja bármiről legyen is szó. Korábban nagyon akaratos volt, most már érvekkel próbál meggyőzni elképzelésének helyességéről. Gyakrabban kezdi úgy a mondatait: – Szerinted anya…? – és ez nagyon fontos számomra. Míg óvodába járt elég gyakran előfordult, hogy különböző indokokkal itthon akart maradni. Mióta iskolás, ezek az esetek egyre ritkultak, s ma már elmondhatom, teljesen megszűntek.
Több hasonló korú gyermek szüleivel beszélgettem, olyanokkal, akik hagyományos tanrendű osztályokba járatják gyermekeiket. Örömmel tapasztaltam, hogy azok a gondok, problémák, amelyekről ők beszéltek, számunkra ismeretlenek. Sem a beilleszkedés nehézségével, sem az iskolától való szorongással nem kellett szembenéznünk. Úgy gondolom, ez nem csupán ennek a gyermekcentrikus tanítási rendnek köszönhető. A legtökéletesebben kidolgozott módszerrel sem lehet eredményt elérni, ha nem megfelelő pedagógusok állnak mögötte."

Z. P., Zalaegerszerszeg

"Kittike imádta az iskolát, a tanár néniket, soha nem mondta a négy év alatt, hogy nem akar iskolába menni. Magáról a módszerről csak jót tudok mondani. Először kis aggályaim voltak, hogy esetleg nem alakulnak-e „klikkek” a csoporttanulás miatt. De nem! A csoporttagok néha változtak, fontos lett számukra, hogy egymásnak segítsenek. Fontos lett a csoport, nem csak saját maga! Most már nyugodtan el tudom mondani, hogy az önző kis csemetékből így lehet önzetlen, csoportszellemben dolgozni tudó gyerekeket formálni, ami majd felnőtté válásukban sokat fog segíteni rajtuk. Rengeteget tanultak, okosodtak. Néha nagyokat csodálkozunk, amikor olyan dolgokhoz is hozzá tud szólni, ami egy-két felnőttnek is nehézséget okozhatna. Sokoldalú, mindenre nyitott gyermekeink lettek."

H.-család, Keszthely

"Nagy érdeklődést váltott ki már első osztályban, hogy a megszokottól eltérő módon egymással szembefordított, összetolt asztalok körül ültek a gyerekek, hogy az órán a feladatok végzése közben beszélhettek, sőt meg kellett egy-egy feladatot vitatniuk. Érdeklődve vártuk milyen eredményeket hoz az új tanulási forma. Megnyugodva tapasztaltuk, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt a gyermekünk, és nagyon szeret iskolába járni, tanulni. Biztonságban érzi magát, ha nem tud valamit, segítenek neki még a társai is. Sok dicséretet, buzdítást kap nemcsak a pedagógustól, hanem a társaitól is, akik megtapsolják, örülnek, ha valami jól sikerült nekik.
A négy év alatt mindig segítőjük, támogatójuk volt osztályfőnökként. Nagy türelemmel foglalkozott az eltérő ütemben haladó és tanuló diákokkal. Az osztályban sok jó tanuló volt, akik a versenyeken mindig helyezést értek el. Felkészülésükben is mindig mellettük állt és segítette őket.
Egyszer felvetette, hogy a tehetséges gyerekekkel szívesen szerkesztene iskolaújságot, s kérte ebben a segítségünket. Néhány szülőtársammal átgondolva, felajánlottuk támogatásunkat. Két évig szerkesztették a gyerekek (tanítói, szülői támogatással) a nagyon színvonalas iskolaújságot, mely elismerést váltott ki az iskolánál szélesebb körökben is.
Önállóságra, egymás elfogadására, tiszteletére, becsületességre, kitartó munkára nevelte gyermekeinket. Olyan értékrendet képviselt, mely a szülői munkaközösség többségének értékeivel megegyezett, így a négy év alatt nagyon jó kapcsolat, együttműködés alakult ki gyermekeink nevelése terén."

V.T., Solymár

"Rendkívüli módon barátkozóvá vált, állandó barátnőt szerzett, és kifejezetten kialakult elvek alapján tartja osztály-, illetve csoporttársait magához közelállónak vagy közömbösnek. Barátait kicsit sokszor túlságosan előtérbe is helyezi, miattuk lemond akár egyéb kedvenc foglalatosságairól is (pl. olvasás). Alapvetően a jellemében változást nem érzünk, megmaradt nyílt, sokat mesélő, sokat kérdező, őszinte gyermeknek. Az iskolát, a szimpátia-csoport oktatási formát kezdettől fogva szinte rajongással fogadta, és ezt a véleményét év végéig állhatatosan megőrizte. Örült a csoportmunkának, a kezdeti párhetes hirtelen megtorpanást (amit a nyakukba szakadt önállóság, a megváltozott hangvételű könyvek és a lényeglátás képességének hiánya együttesen okozott) követően végig élvezte ezt a módszert és büszke volt az eredményeire. Az iskolához maximálisan ragaszkodik. (Felmerült, hogy esetleg elköltözünk, a gyermek reakciója az volt, hogy ő akkor is visszajár ide iskolába.) Év közben alkalom nyílt volna arra, hogy délután napközi helyett hazajárhasson. Nem lehetett rábeszélni, mert úgy érezte, hogy akkor ő kimarad a közös dolgokból."

V. B., Budapest

"A mi véleményünk szerint a csoportos tanulás Eszter előnyére vált, mind az iskolához, mind a tanuláshoz egyaránt. Velünk és testvérével szemben is talán nyíltabb és őszintébb. Magatartása, szorgalma kiegyensúlyozottabb és megbízhatóbb. Szabadidejének nagy részét is tanulással, olvasással illetve könyvtárban való tájékozódással tölti. Összegezve: maximálisan meg vagyunk elégedve ezzel a tanítási módszerrel. Mindezért köszönet a pedagógusoknak a türelmes, odaadó munkájukért."

M.E. Zalaegerszeg

"Ebben a HKT programmal oktató iskolában úgy érzem az a cél, hogy a gyerekeket szeretettel, apródicséretekkel, el nem lankadó bátorítással buzdítsák a jobb tanulási eredményekre, s nem pedig az, hogymegtorlásokkal kedvét szegjék, elidegenítsék az alkotástól, tanulástól. A gyerekeket nem önzőnek nevelik, hanem a kollektív szellemet, a kooperativitást, az egymás segítését, a türelmet, bátorítást oltják lelkükbe, ami által olyan tartós emberi értékek, kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki, amelyeknek birtokában a gyermek már most teljesebb közösségi életet tud élni és az életben jobban, magabiztosabban tud megfelelni. A társadalomban jobban tud boldogulni, beilleszkedni és annak hasznos tagjává válik a megtanított és megízlelt közösségi szellem, éltető szeretet által. Egy nagyon fontos és ősi felfedezés van ebben a módszerben: a szeretet és a megértés, amelynek megzabolázó ereje van: javít, korrigál, szeretetre méltóvá tesz. A már-már elveszettnek tűnt egyéneket, azelvadult problémás jellemeket is átalakítja, helyre billenti. Van ebben a módszerben – úgy gondolom – egy megkérdőjelezhetetlen, erős hit, amely szeretettel párosulva, hihetetlenül nagy dolgokra képes.”

D. M., Budapest 

"A körzeti iskolájából mindenképpen el akartam hozni. Örültem, amikor megismerhettem a Humanisztikus Alapítványi Iskola célkitűzéseit, pedagógiai módszereit, amelyekkel messzemenően egyetértek. Szemben az állami iskolák „fasisztoid” és nem gyermekcentrikus módszereivel. Korábban gyűlölt iskolába járni, nem akart tanulni, leszakadó gyermeknek indult. Ismerősök ajánlották a HKT-t. Egy éves munka eredménye, hogy a gyermek szeret suliba járni, délutánonként sem akar hazajönni, a tanulás jobban megy, nem görcsöl a teljesítményektől, a szabad és kötetlen légkörben javultak a teljesítményei."

K. K., Budapest

"Az osztályunk drámapedagógiával „fűszerezett” humanisztikus módszer szerint működött. H. megtalálta e módszert, megtanulta, alázattal és jókedvvel gyakorolta. Meggyőzve az iskola vezetését elhozta, majd arra fogékony kollégáinak átadta a tudást és a tapasztalatot. Ezzel sokak számára taposta ki az utat és adott mintát, bátorítást. Úgy vettem észre, egyre többek kolléga elismerését vívta ki az évek során. Hatalom nélkül szerzett tekintélyt magának.
Kiemelt jelentőségűnek tartom az eredményességében a partnerekkel való hatékony együttműködést. Olyan kapcsolattartási rendszert alakított ki, melyben a gyerekekkel, a szülőkkel, a kollégákkal minden kellő időben (pl. azonnali visszajelzés) és őszintén megbeszélhető volt, mindenkihez eljutott a számára fontos információ. Bejáratott technikák (pl. heti tervek, munkák a faliújságon, napi beszélgetési lehetőség, üzenő, szülőik, telefon) szolgálták a partnerek közti párbeszédet, s a H. által teremtett légkör a rendkívüli esetek orvoslására is módot adott. Szeretnék a teljesség igénye nélkül néhány, a mi kislányunknál megélt, tapasztalt dologot megemlíteni:

•    Zökkenőmentessé tette az iskolakezdést, amit a tanévkezdés előtt tervszerűen, szisztematikusan végeztek tanítónő párjával: bejelentkező levél, utána minden gyerekkel személyes találkozás az otthonában, kis ajándék (színezőlap), rövid ismerkedő találkozás (osztálytársak, tanítónők, szülők) egy kedvelt kirándulóponton.
•    H. a kötelező oktatást szeretetben megélt, hasznosan eltöltött boldog négy évvé varázsolta. Az osztállyal töltött minden perce gyermekeinket szolgálta. A kötelezőnél sokkal több idejét szánta védenceire.
•    Az osztály a gyerekekkel, a szülőkkel közösséggé vált.
•    A személyiség fejlődéséhez elengedhetetlen képességek, az ehhez tartozó technikák terén rengeteget gyarapodtak a gyerekek. Határozattan érzem az osztályban szerzett tapasztalatok hatását lányom önismeretben, önértékelésben, társas kapcsolatok terén való fejlődésében. A mai napig könnyen megtalálja a hangot különféle emberekkel, könnyen beilleszkedik társaságokba. A csoportmunka „továbbéléseként” tartom számon a konfliktuskezelő képességét, valamint sikeresen tudja mások érdekeit közös mederbe terelni.
•    A csoportmunka hatására a gyerekek megtanultak egymásért kiállni, tenni, mások sikereinek örülni. Kata ma is könnyen észreveszi társaiban az értékeket. Igazi „csapatjátékossá” vált.
•    Keresztény családunkban fontos érték az emberi méltóság, a tolerancia, az együttérzés. Az itthoni mintát szépen megerősítette az iskola alsó tagozata.
•    Biztosítva volt a terhelhetőség, tehetség szerinti differenciált oktatás.
•    Gyermekeink könnyed légkörben, stresszmentesen tanultak. Ebben komoly szerepe volt a választott módszernek és a tanítói páros rivalizálásmentes, közös célokat valló és szoros együttműködésének.
•    A szóbeliség fejlesztése terén kitűzött és elért pedagógiai cél olyan gyakorlathoz és jártassághoz juttatta gyermekemet, amelyben megélhette, megtapasztalhatta a sikert. A további tanulmányi időszakok rombolták ezt a képességét. Ezért különös jelentőségűnek látom a H.nál töltött időszakot, melynek emlékéből újra tudott építkezni.
•    Megmaradt leányunk tanulási kedve, megtanult önállóan tanulni.

Visszatekintve mindazon pedagógusok és oktatók hosszú sorára, akikkel leányunk mindeddig találkozott, egyvalaki egyértelműen kimagaslik, kiragyog a többiek közül. Tőle kapta a legtöbb szeretetet, szakmailag a legigényesebb, legkiemelkedőbb színvonalú munkát, valamint emberségből követésre méltó mintát."

B.A., Keszthely

"Nagyobbik gyermekünk korábban a Dallos Ida úti iskolába járt. Rossz tapasztalataink voltak ezen iskolával poroszos szemlélete miatt és hasonlókat hallottunk más iskoláról is. A Humanisztikus Iskola pontosan ez ellen a szemlélet ellen hirdetett „hadjáratot”. Gyermekünkön közvetlenül tapasztaltuk a nevelési szemlélet változásának hatását, ezért írattuk a Humanisztikus Iskolába kisebbik gyermekünket is. Itt, a gyermek fejlődése zökkenőmentes, az iskola az anyagi nehézségek ellenére beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Nagy kár lenne, ha anyagi okok miatt az iskola nem tudná folytatni nevelő-oktató munkáját."

Z. Z. szülő, Budapest

"Az általa bevezetett Humanisztikus Kooperatív Tanulási módszernek köszönhetően a gyerekek megtanulják, hogyan kell csoportban dolgozni, egymást segíteni és egymásra figyelni, ami a mai rohanó világban előnyhöz juttatja őket. Ez által olyan összetartó közösségek jönnek létre, melyek a további években sem bomlanak fel.
Számos megyei, országos versenyen indított csapatai rendre elhozzák a legrangosabb díjakat. Az általa tanított osztályok tanulmányi eredményei kimagaslóan jók. A gyerekek olyan alapokat kapnak általa, hogy felsőbb osztályokba kerülve is a legmagasabb osztályátlagokat érik el. A végzett diákok (gimnazisták, szakközépiskolások, egyetemisták, főiskolások, stb. ) közül a mai napig többen visszajárnak köszönetet mondani a tanítónőnek.

Hogy mi a sikerének a titka?

Mi szülőként, valamint a Szülői Munkaközösség vezetőiként úgy gondoljuk, hogy gyermekeink soha jobb kezekbe nem kerülhettek volna abban a 4 évben, amíg nála tanultak. Olyan nagy szeretettel, megértéssel fordult feléjük a tanító társával együtt, hogy a gyerekek szinte otthon érezték magukat az osztályközösségben. Ő olyan képességgel rendelkezik, hogy a Humanisztikus Kooperatív Tanulási módszer segítségével minden kis iskolásból a legjobb teljesítményt tudja kihozni. Mivel kiváló drámapedagógus is, ezért irodalom órán a gyerekek el is játszhatják a tanultakat, mint egy színdarabot. Ők a szereplők, így játékosan, szinte tanulás nélkül sajátítják el a tananyagot. Ebből kifolyólag otthon szinte már nem is kell velük tanulni. A folyamatos gyakorlás és ismétlés hatására a gyerekeink a mai napig nem küzdenek helyesírási problémákkal és olvasási nehézségekkel sem."

SZMK vezetők, Keszthely

"Azért választottam ezt az iskolát, mert híre alapján azt reméltem, találok fiamnak olyan helyet, ahol nem a megtorlás és megszégyenítés a nevelés és tanítás egyedüli módszere, illetve ahol nem akarnak önbizalom és egyéniség nélküli egyforma kis gépeket „gyártani” a gyermekekből. Sőt azt is vártam, hogy ne a tankönyvben való minél gyorsabb haladás legyen a cél, hanem az, hogy az átvett anyagrész tudássá váljék.
A valóság legszebb reményeimet is meghaladja. Ebben az iskolában természetes a gyermekek szeretete, a rájuk való, igényeikhez alkalmazkodó odafigyelés, a kölcsönös megbecsülés a tanár-gyermek, tanár-tanár viszonyban.
Ilyen légkörben fejlődni, alkotni lehet. Fáradhatatlan, elhívatott pedagógusok kezei között fejlődnek gyermekeink egyre színesebb és önállóbb egyéniségekké, biztos vagyok benne, hogy ez felnőtt életükre is nagy hatással lesz."

A.A., Budapest

dr. Benda József
bendajoska@gmail.com