Ha a HKT program "eredményességét" akarjuk bemutatni, egyrészt sokféle szempontot kell figyelembe vennünk, másrészt a bőség zavarával kell megküzdenünk. 

Egy akciókutatás a helyzetértékeléssel kezdődik, mert az eredményesség csak egy kiindulási állapotból értékelhető. Ennek részletes bemutatása a kandidátusi disszertáció tárgya, itt csak utalásszerűen megállapítjuk, hogy jelentős okaink vannak az iskolák ésa pedagógiai folyamatok osztálytermi és rendszer szintű megújítására, a irányítási és a működési rendszerek felülvizsgálatára, amely több mint egy évszázad óta tárgya mind a pedagógia, a pszichológia, a szociológia tudományainak, mind a napi gyakorlati iskolavezetésnek és a szakpolitikának. 

Csak felvillantva néhány okot az évtizedek óta napirenden lévőkből: az iskolai teljesítmény zavarok, a szocializációs problémák (fekete pedagógia), amely ma már "iskolai agresszióként" forog a szakirodalomban, a hátrányos és tehetséges gyermekek elhanyagolása, az általános kliens elégedetlenség (pedagógus, gyermek, szülő) stb. 

Mivel több mint egy évszázada, a teljes körű közoktatás kialakulása óta megoldatlan problémák sorát cipeljük magunkkal, amelyek nemhogy csökkennének, hanem az elmúlt 40 évben - minden beavatkozás, erőfeszítés és beruházás ellenére még növekedni is látszanak, talán nem túlzás a paradigmaváltás szükségességéről értekezni. A HKT program ezen jelenségek széles körére egy újfajta megközelítéssel néz rá. Nem a részproblémák és kríziselemek költséges egyedi kezelésével foglalkozik, hanem egy interdiszciplináris alapokon történő újratervezéssel amely a preventív módon megelőzi számos probléma kialakulását.

Mit tekintünk tehát "eredménynek"?  

Több diszciplina mentén és szinten villantunk föl a vélt eredményekből, amelyek a honlap és a csatolt dokumentumok számos helyén, esetenként linkekkel jelölve megismerhetők. Bemutatjuk a paradigma váltás eredményeit 

• a személyiségek fejlődésében (gyermek, pedagógus, szülő; rövid és hosszú távon),
• a tanulási teljesítmények változásában (összehasonlítva a hagymányos pedagógia eredményességével) ,
• az osztályok, csoportok, személyközi kapcsolatok változásában,
• az érintett iskolák eredményességnek változásában,
• a pedagusok továbbképzési rendszerében,
• az elkészült taneszközökben,
• az érzékelhető társadalmi hatásban.

Vegyünk számba néhányat:

• Létre hoztunk egy bibliai ihletésű, korszerű, szeretet orientált, rendkívül eredményes új pedagógiai technológiát, és továbbképzési rendszert, amely választ tud adni a kor kihívásaira. Képes magas színvonalú nevelést biztosítani széles tömegeknek anélkül, hogy különösebb költségvetési terhet, vagy szakember igényt jelentene.
• A tanulmányi eredmények folyamatosan kimagaslók osztályainkban.
• Bizonyítást nyert, hogy a módszertan alkalmas mind a tehetséggondozásra, mind a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására, az iskolai agresszió megelőzésére vagy csökkentésére,
• az iskolai szocializáció funkcióinak megvalósításához - ma már elismerten - nélkülözhetetlen eszköze.
• Máig egyedülállóan komplex hatásvizsgálattal bizonyítottuk, hogy a szocializációs funkciók erősítése pozitívan hat a tanulás eredményességére, és alkalmas a társadalmi esélykülönbségek csökkentésére.
• Kidolgoztunk egy új tanulásirányítási paradigmát, amely alkalmas az iskolák emberközpontú működtetésére.
• A pedagógus kollégák örömmel vettek részt a programban.
• A gyermekek, a szülők elégedettsége kiemelkedő.
• A tudományos szféra nagy része, a program mellé állt, és teljes körű támogatást biztosított.
• 1989-től felfigyelt a Minisztérium a kísérletre, és külön munkacsoportot hozott létre a fejlesztésére.
• Elkészült az 1-4 osztályos elfogadott alternatív tanterv (1996), amit több tucat iskolában évtizedek óta alkalmaznak.
• Többezer oldal publikáció jelent meg a témában, legalább 50 szerző tollából.
• Másfél évtizedes munkával létre hoztunk egy nemzetközi jelentőségű innovációt, amely eszmeiségét, hatékonyságát, eredményességét tekintve évtizedeken keresztül kimagasló volt. Hasonló alapelveken kimunkált innovációval került a világ élvonalába a finn oktatási rendszer.
• A pedagógusképző intézmények többségében a kidolgozott módszertan tananyag, megszámlálhatatlan szakdolgozat tárgya.
• A média rokonszenvvel követte már az első évektől a program sorsát.
• A szülők, a pedagógusok és a kutatók közös akaratából önkormányzati támogatással sikerült Újpesten iskolát indítani, és – néhány évig - működtetni. Az 1980-as évek közepétől kidolgoztuk Magyarországon a projekt tanulás első taneszközeit.
• Elkezdtünk kialakítani egy tankönyvcsaládot, amely segítséget nyújthat a pedagógusoknak a program bevezetésére.
• Konferenciák tucatjain vettünk részt, előadások tömegeit tartottuk a program bemutatásával.
• Először vezettünk be egy önfejlesztő minőségirányítási rendszert a közoktatásban.
• Kidolgoztunk és 10 évig működtettünk egy páratlanul hatékony és eredményes pedagógus továbbképzési rendszert.
• Már az 1990-es évektől megindult a Nemzetközi érdeklődés a program iránt. --> később
• Sikerült felkelteni az érdeklődést a kooperatív tanulásra, és az úniós csatlakozás után más hasonló célú, rendszerű eljárások - már kiemelt állami projekt támogatással - még szélesebb körben elterjedtek az országban (Kagan, KIP)      
• Négy pedagógusunk 2015-ben Németh László díjban részesült.
• Évekig szerkesztettünk és kiadtunk egy magas színvonalú pedagógusoknak szóló folyóiratot (Kapcsolat).
• 1997-től Benda József kivonulása után a kollégák még 10 évig folytatták a fejlesztő munkát, és sok eleme 30 év után is életben van, illetve átadásra került az utódok részére.

Kudarcok

• A nemzetközi mércével is sikeresnek indult projekt csak rövid időre talált hozzáértő támogatóra, szponzorra.
• A rendszerváltás után az iskolai innovációk – többek között ez is – gazdátlan maradt és vak vágányra futott.
• 15 év alatt nem sikerült létre hozni a program fejlesztéséhez és fenntartásához szükséges intézményes feltételeket.
• A politikai szféra csak időlegesen fogadta be az innovációt.
• 1996-ban a megoldhatatlannak látszó iskola fenntartási problémák miatt Benda József kivonult az innovációból, és a kinevelt utódokra hagyta a folytatást.
• A tankönyvcsalád elkészítésére nem kaptunk támogatást.
• 2015 után az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet vezetése nem támogatta a program stabil lábakra állítását, egy új „Hungarikum” lehetősége kihasználatlan maradt.