A dokumentumok szerint több száz, túlnyomó részt önkéntes kollégával dolgoztunk együtt az évtizedek során, különböző távolságban és intenzitással.
Hitelességünk, sikerességünk egyszerűen a "józan észen" alapult. A nyolcvanas években szokásos szocialista szakzsargon és 'bikfanyelv' helyett (amely inkább arra volt jó, hogy megakadályozza a szemünk előtt lejátszódó események, folyamatok megértését, mintsem orientációt nyújtson a helyzetek megértéséhez) arról beszéltünk, ami történik az osztályokban: a fekete pedagógiáról. A hagyományos didaktikát és neveléselméletet kevéssé láttuk alkamasnak a pedagógiai folyamatok leírására, és alig adott kapaszkodókat a pedagógusoknak saját munkájuk megértéséhez. Ez munkánk >>gyümölcse és >>kudarca egyszerre. Gyorsan növekvő népszerűségre tett szert a kliensek körében (>>gyermekek, >>szülők, a nyitott >>pedagógusok, >>szakértők egy része) és ezzel együtt féltékenységet, haragot, >>elutasítást azokban, akik >>befolyásukat, >>hatalmukat látták veszélyben egy bizonyítottan hatékony, páratlanul sikeres, demokratikus, kultúraváltást jelentő, önfejlesztő, a legkorszerűbb személyiség és vezetésfejlesztési módszereket és eljárásokat alkalmazó rendszerrel szemben.
Aki tehát valami másra vágyott, azokkal hamar megtaláltuk a közös nyelvet.
A fejlesztésbe egy több lépcsős képzési folyamat során bárki be tudott kapcsolódni, ha végig járta az ismerkedéstől a szakértővé, szaktanácsadóvá válás útját, amit a Továbbképző Központ leírásánál részletesen bemutattunk.
A program kialakításában elévülhetetlen érdemei vannak Matula Józsefnének, és Kertész Viktornénak, akivel az első két kísérleti osztályt vezettük, bár a későbbi fejlesztő munkában már nem vettek részt. Az OPI-vól való eltávolításom, és az ő élethelyzetük változása később elsodort egymástól, de munkájuk eredménye örökre megmarad. Közös alkotásaink közül a legfontosabbak:
- Kiscsoportostanulásszervezési modellkísérlet
- A kiscsoportos tanulásszervezésről (cikk "A Tanítóban")
- Feladatrendszerek 3. osztály
- videó felvétel az első kísérleti osztályról (1985)
Itt - a csatlakozás sorrendjében - szeretnék bemutatni néhány nagyszerű fejlesztő kollégát. Ők vitték sikerre a programot - több száz követővel - az országban.
Hálás vagyok a Jóistennek, a Sorsnak, hogy egymásra találhattunk és sok tízezer gyermek, szülő élvezhette közös munkánk gyümölcseit.
Lényegében nekik köszöhető, hogy a kooperatív tanulás Magyarországon gyökeret eresztett és - ma már mondhatjuk, nem csak egy ága, hanem több ága is kilombosodott.