Az év tavaszára a HKT tábora olyan nagyra nőtt, hogy elkérkezett az ideje egy országos seregszemlének. A Közoktatási Intézet marketing igazgatója, Kalapács János szervezete meg a konferenciát, hogy a pedagógusok szélesebb körben is megismerkedhessenek vele. Egy 200 fős országos szakmai találkozót tarthattunk, több mint 60 előadónkkal. A konferenciára készülve jelent meg "A HKT 10 éve" c. kiadványunk is.

A Tanoda téri iskolában is folyt közben a munka, elsős gyermeink szülői nem nyugodtak bele a kudarcba. Megalakították az ország első iskolaszékét, és kilincselni kezdtek a megoldásért. Ennek eredményeként az újpesti önkormányzat felajánlott egy 10 tantermes épületrészt egy alapítványi iskola létesítéséhez.

A döntés nem volt könnyű: az állami fenntartásból való kikerülés óriási kockázatot jelentett, kutatói beállítódásommal nem akartam erre vállalkozni. A pedagógusok és a szülők viszont megörültek annak, hogy végre saját maguk dönthetnek gyermeik sorsáról, ezért elvállaltam a vezetését. Elkészült a Humanisztikus Alapítványi Iskola koncepciója, és benyújtottuk jóváhagyásra. Az épületet - az önkormányzat támogatásával felújítottuk, és a kapott használt bútorokkal berendeztük. Az Önkormányzat 5 évre térítésmentesen adta át az épületrész használati jogát.

A szülők és pedagógusok építették, festették és takarították az épületet.

Az első tanév azonnal 6 osztállyal és 120 diákkal indult. Pedagógusaink többége már kiképzett, felkészített HKT-s volt, illetve az augusztus végi tanfolyamon képződött. Az iskola megnyitásáról több napilap beszámolt.

Alig indult be a tanítás, és kezdtük összeérlelni a több tucat iskolából érkezett, sokféle gyermeket, már egy londonból kaptunk látogatót. Ő készítette csapatunkról és a gyermekekről a képeket.

Anne Bauers, londoni vendégünk mellett folyamatosan érkeztek a szakmai érdeklődők a legkülönbözőbb helyekről, illetve tartottunk előadásokat Budapesten és vidéken egyaránt. Az eseményekről és az iskola alapításáról, helyzetéről, részletesen beszámolunk első évkönyvünkben.