Horváthné Sümegi Mária, Mikóné Kocsis Éva

Bevezetés

A rendszerváltás után hazánkban a társadalmi fejlődésünk dinamikája fordulatot hozott. A demokrácia fokozatos elterjedésével az iskolarendszer decentralizálása is végbement, az iskolák autonómiát kaptak.

Az új helyzet kialakulása új kihívást jelentett a mi intézményünk, a zalaegerszegi Eötvös József Általános Iskola számára is.

Munkánk hatékonyságának növelésére, a humánus légkör megteremtésére egyre több próbálkozás történt, hogy minél vonzóbbá tegyük a szülők, a gyerekek számára iskolánkat. Az akkori igazgatónk Braun Anna lehetőséget biztosított arra, hogy az általunk tanított gyerekek számára megkeressük az egyéniségüknek legmegfelelőbb eljárásokat, módszereket. Mi is éltünk a lehetőséggel, s tanfolyamokat végeztünk el. /Lovász, Tolnai, Zsolnai olvasástanítási módszer, drámapedagógia, kooperatív technikák, Gordon tanfolyam. / Részt vettünk a Zala Megyei Pedagógiai Intézet és iskolánk által szervezett Pedagógiai Műhely programjain is. Megismerkedhettünk ezáltal a Magyarországon lévő alternatívákkal is./ Kincskereső Iskola, Freinet, Rogers, Montessori,/ A tanfolyamokon tapasztaltakat megpróbáltuk a tanítási folyamatba beépíteni.

1991 tavaszán ismerkedtünk meg a HKT - val egy bemutatóóra keretében. Nagyon megtetszett e tanulásszervezés, mivel a gyerekek álltak a tanulás középpontjában, s azt ígérte, hogy a társas kapcsolatok pozitív irányban fejlődnek. Az akkori osztályunkban mivel ez jelentette a legnagyobb problémát, elhatároztuk, hogy elvégezzük Budapesten a nyári 3 napos felkészítő tanfolyamot, hogy alaposabban megismerjük a HKT - t.
Heten részt is vettünk felkészítésen s mi ketten -Horváthné Sümegi Mária és Mikóné Kocsis Éva - úgy döntöttünk, hogy az 1991/92 - es tanévben teljes egészében bevezetjük az akkori 3. osztályunkban ezt a fajta tanulásszervezést. A többi kolléga elemeit építette be pedagógiai munkájába.
Reméltük, hogy a hagyományos iskola keretei között is megvalósítható ez a program. Annál is inkább, mivel a változtatás igénye nemcsak bennünk és a gyerekekben, hanem a szülőkben is megfogalmazódott. Fokozatosan, velük együtt megbeszélve próbáltuk a HKT tanulásszervezést beépíteni munkánkba.
Első feladatnak az osztály térbeli átrendezését tekintettük. Célunk az volt, hogy mindenkinek legyen egy - egy intim tere : egyénnek, csoportnak, osztálynak. A padokat szembefordítottuk egymással, - később szülői segítséggel mobil asztalokra cseréltük ki - , berendeztünk egy beszélgető sarkot szőnyeggel, könyvekkel, játékokkal. Egy másik sarkot növényekkel, kis állatokkal tettük otthonossá. A tanári asztal az osztály egyik sarkába került. A terem falait a gyerekek munkáival díszítettük. Kikerültek az éves tervek, a szabály ABC.

A megteremtett és később belsővé váló pszichés klíma hatalmas energiákat szabadított fel a gyerekekből, s hozzájárulhatott a teljesítmények növekedéséhez.

Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a tanulóink magukénak érezzék, mert csak így tudjuk bennük kialakítani azt, hogy a rendet megtartsák,s vigyázzanak a bútorokra, igényesek legyenek. Napjaik javarészét itt töltik el az iskolában, ezért is fontos, hogy szép, esztétikus környezetben élhessenek itt is. A szülők is nagyon sok segítséget nyújtottak a környezet átalakításához. A második kérdés, amivel szembe kellett néznünk az volt, hogyan alkossunk csoportokat az osztályon belül?
A második kérdés, amivel szembe kellett néznünk az volt, hogyan alkossunk csoportokat az osztályon belül?

A gyerekekre bíztuk a társválasztást. A csoportok önkéntesen, szimpátia alapján szerveződtek és alakultak át. Egy - egy csoportban 3 - 5 fő ülhet, lehet vándorolni, de a másik csoportnak be kell fogadnia a vándort. Itt tényleg nagybetűs ÉLET zajlott, pár gyerek átélte a kitaszítottságot is. Ekkor tudatosodott bennünk, hogy a pedagógusnak milyen nagy szerepe van a konfliktusok kezelésében. Megtanítottunk tanulóinknak a gordoni problémamegoldás lépcsőfokait. / Dr. Thomas Gordon: Tanítsd gyermeked önfegyelemre! című könyve alapján/ Sokszor használtuk velük az évek folyamán.

A következő lépést a tanítási - tanulási folyamat időstruktúrájának átgondolása jelentette.

A hagyományos tanításban bevált elemeket megőrizve, de a természetesebb életritmusok kialakításához jobban igazodva állítottuk össze programunkat. A gyerekekkel együtt terveztük meg az évet, a heteket, a napokat. Az évszakok ritmusához alkalmazkodva a ciklusokat kis ünnepséggel zártuk le, amelyre a szülőket is meghívtuk.

Nagyon pozitív hatásokat váltott ki a tanulókból, hogy őket is bevontuk a tervezésbe. Az egyes tananyaghoz sok - sok könyvet gyűjtöttek, rendszeres könyvtárba járókká váltak. Felkészülhettek az élményeik elmondására, kibeszélhették magukból a problémáikat. Tudták, hogy honnan hová kell eljutniuk, ezáltal biztonságban érezték magukat, nyugodtan jókedvvel jöttek iskolába.

Számunkra a legnagyobb élmény az volt, hogy a heti -, napi tervezéskor nem csökkenteni, hanem növelni akarták a feldolgozásra váró tananyag mennyiségét. Nagyon meglepődtünk, amikor sürgettek bennünket, hogy mikor állunk neki a tanulásnak. Bennünket is motiváltak, érdekesebbnél érdekesebb feladatok kitalálására.

A foglalkozásoknál a frontális, egyéni és csoportmunkát egyaránt használtuk. A társas helyzet lépcsőfokait alkalmaztuk: páros munka, csoportmunka.

Különböző játékokkal, játékos feladatokkal erősítettük az együttműködést. /Ezt egy munkánkban bővebben is leírtuk: Önismereti játékok egy kiscsoportos tanulásszervezésű osztályban címmel/

A legelemibb társas kommunikációt is megtanítottuk. / megtanultak illemtudóan vitázni, kérni, válaszolni, tanácsolni, kérdezni, tapintatosan segíteni / A társak jelenléte különösen a visszahúzódó, szerény, félő gyerekek számára volt fontos.

A foglalkozások ritmusa - a ráhangolódás, csoportmunka, beszámoló, értékelés, felkészülés a következő feladatra - hozzájárult a kiegyensúlyozott légkör kialakításához, s segítette öntevékenységük, az önálló tanulás elsajátítását. A mi feladatunk e munka szervezése, órán pedig a segítségnyújtás adása. Partnerekké váltunk. Nem volt könnyű folyamat, hisz korábban mi álltunk a tanítás középpontjában. Nekünk is szemléletváltásra volt szükségünk.

Az értékelés során is megváltozott a szerepünk, tanulóinkat is bevontuk ebbe a munkába. A gyerekek először önmagukat értékelik, aztán a csoporttársak, majd az osztály, s legvégén a pedagógus mintegy összegzi és kiegészíti az elhangzottakat. A gyerekek ezáltal sok pozitív visszajelzést kapnak munkájukról, személyiségükről. Tehát a fejlesztő értékelés dominál.

Az első két év tapasztalata

Két év után elmondhattuk, hogy a HKT hatására kedvező változások történtek az osztály életében és az egyes tanulók személyiségében. A gyerekek megtanultak odafigyelni egymásra, több türelemmel közeledtek egymáshoz, verekedések, durvaságok ritkán fordultak elő.

A hangoskodások munkazajjá szelídültek. Egészséges versenyszellem alakult ki. A szorongó, félő gyerekek "kivirultak".
Nemcsak a társas kapcsolataik, hanem a tanulmányi eredményeik is javultak. Versenyeken eredményesen szerepeltek.
Számunkra is nagy felfedező út volt a hátunk mögött levő két év. Sokkal több és másfajta energiák felhasználását kívánta ez a munka, mint a korábbi gyakorlatunk.

A sikerek láttán lelkesen álltunk hozzá újabb és újabb eljárások kigondolásához.
A két év alatt folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a HKT - val dolgozó kollégákkal. Ötleteket adtunk egymásnak, kicseréltük a tapasztalatokat.
A felső tagozaton HKT elemeit részben tudták megvalósítani a kollégák.
Tanítványaink nyolcadik év végéig megtartották jó tanulmányi eredményüket, társas kapcsolataik szintén jól alakultak. Úgy emlékeztek vissza ballagási beszédükben erre az időszakra, hogy a módszer bevezetése "gyöngyszem" volt az életükben.

Folytatás egy új osztállyal, amely már erre a módszerre szerveződött

Az 1993/94 - es tanévben első osztályban először vezettük be a kiscsoportos tanulásszervezést.

A felkészülést már tavasszal megkezdtük. Egy tájékoztató füzetben ismertettük a program lényegét, amit az óvodai szülői értekezleten nyújtottunk át az érdeklődőknek. Óralátogatási lehetőséget is biztosítottunk számukra. Amikor kialakult az osztály összetétele, elhatároztuk, hogy levelet írunk leendő tanítványainknak. Emlékezetessé szerettük volna tenni számukra az iskolakezdést.

Kis Buci Maci jelvényt is küldtünk, hogy színezzék ki a nyáron, s a tanévnyitó ünnepélyen tűzzék ki. Jó volt nézni, hogyan keresték egymást, ki, hogyan színezte ki a képet. Sikerült megerőltetés nélkül "elsődleges" közösséggé formálni a leendő tanítványainkat, s szüleiket is.

Az első évben sok személyiségfejlesztő játékot játszottunk. Mindez azért volt fontos, mert tanulóink többsége az óvodában szorongó, félénk kisgyerek volt, sőt akadt olyan is, aki egyáltalán nem beszélt óvó nénijével.

Fokozatosan lépésről lépésre haladva 4 év alatt alakíthatták ki a pozitív társas kapcsolataikat. Ahogy a gátlásaik oldódtak, egyre jobb tanulmányi eredmény elérésére voltak képesek.

Negyedik osztályban, amelyik városi versenyen indultunk I. és II. helyezéseket értünk el. Megyei matematika versenyen tanulónk VI. helyezett lett. A tanórán kívül is sokféle tevékenységet folytattak: zeneiskolába, énekkarba jártak, különböző sportot űztek. Nagyon sok osztályfőnöki, igazgatói dicséretet kaptak tanulóink, mivel aktívan részt vettek az iskolai rendezvényeken is, sokat szerepeltek ünnepélyeken.

A jó eredmények eléréséhez a szülőkkel való kapcsolattartás is hozzájárult. Ennek egyik színtere volt a családi fogadóóra is. Ezt az 1995 / 96- os tanévben vezettük be. Ennek az a lényege, hogy meghatározott időpontokban eljöttek az iskolába a szülők gyerekeikkel, s megbeszéltük a problémákat, a fejlődést, a javítási lehetőségeket. Ez azért jó, mert nem a tanulók háta mögött zajlik, hanem a jelenlétében tudhatja meg, hogy mi a véleményünk a munkájáról. Mi pedagógusok pedig előre fel tudunk készülni arra a fél órára, ami csak egy családé. A szülők is szívesebben jöttek a fogadóórára, mivel itt nem kellett sorba állni. Véleményüket is megfogalmazták egy kérdőív alapján. Mindenki pozitív visszajelzést adott.

További osztályaink

A további osztályainkról is hasonló jókat, szépeket tudunk elmondani. A „ legtermékenyebb” éveink következtek a kis „Dumbókkal, „ Katicákkal”, „ Kipkoppokkal” és a jelenlegi " Zsiráfokkal".

Tanfolyamok, óralátogatások, média

A Dunántúl más iskoláiból is egyre többen érdeklődtek a program iránt és óralátogatási lehetőséget kértek, biztattak bennünket tanfolyam tartására. Ennek hatására a zalaegerszegi Pedagógiai Intézet támogatásával nyári felkészítő tanfolyamokat is szerveztünk több éven keresztül.

Az első ilyenre 1995-ben került sor.

Az évek során az ország több városába is meghívtak bennünket az iskolák tanfolyam tartására: Marcali, Szekszárd, Komárom, Zalaszentgrót, Teskánd, Dunaharaszti. Itt sok-sok pedagógust képeztünk ki a HKT módszerére.
Azt tapasztaljuk, hogy a HKT- val dolgozó pedagógusok közt jó munkatársi és emberi kapcsolat alakul ki.
Aktív részesei lehettünk egy Phare pályázatnak, amelyet Zalaszentgrót és környéke települések nyertek 2004-ben. A humanisztikus kooperatív tanulás és a drámapedagógia módszereire épülő kistérségi komplex integrációs program című projektjében dolgozhattunk.
Nagy élmény volt számunkra is végigkövetni a módszer alakulását az óvodától a középiskolásokig. Sok tapasztalatot szerezhettünk az egy év alatt.
Főiskolások, pályakezdők is sokszor felkeresnek bennünket, s óralátogatási lehetőséget, konzultációt és szakirodalmat kérnek.
Mentori tevékenységet is folytattunk az iskolánkban.
Részt vettünk a HKT a NAT szellemében pedagógiai programjának 1 - 6. osztályig történő kidolgozásában. / magyar, napközi, testnevelés /
Publikációnk is jelent meg a Süss fel nap című kiadványban, a Kapcsolat újságban.
Boszniai delegáció járt nálunk óralátogatáson, ahol betekintést kívántak látni egy kiscsoportos tanulásszervezésű osztály munkájába.
Látható a felsoroltakból, hogy munkánk sokrétű volt az elmúlt években.

Tapasztalatainkat összegezve elmondhatjuk, hogy a HKT-t bevezetni, és elfogadtatni a 90-es évek elején nem volt könnyű egy hagyományos iskolában. Szerencsések voltunk abban, hogy párban dolgoztunk és így belevághattunk a munkába. Mindketten akartuk!

Így dolgozunk már 19 éve!

Voltak az idők folyamán hullámvölgyeink, de mindig volt valami, ami bennünket is tovább motivált. Ilyenek voltak a megelégedett szülői visszajelzések, tanulóink sikerei, tanfolyami felkérések, újságcikkek, főiskolai hallgatók jelentkezései, Marika apáczais Génius Díja, stb.

Ma már sokkal könnyebb elfogadtatni a programot, mert mindenki nyitottabb az új felé, sokkal több szakirodalom is megjelent ebben a témában. Elterjedőben vannak a kooperatív technikák, és már senki nem vitatja ezek létjogosultságát.

Korszerű, mivel magában foglalja azokat a módszereket, amelyek a személyiségfejlesztésben is nélkülözhetetlenek.

Úgy gondoljuk, hogy most van a HKT - nak igazán jövője, hiszen a világon ismert reformpedagógia nagy alakjainak életművét használta fel dr. Benda József e program megalkotásakor. Az európai értékeket közvetíti és tiszteletben tartja a magyar hagyományokat is.

Mivel összekapcsolódik a kooperatív technikák alkalmazásával, ezért nemcsak az oktatás széleskörű területén van jövője, hanem a gazdasági szférában is.

Továbbra is ezzel a tanulásszervezéssel szeretnénk dolgozni.

dr. Benda József
bendajoska@gmail.com