Bizalom, együttműködés, teljesítmény
A Harmadik évezred pedagógiájaDisszertációTantervHatásvizsgálatPublikációkEredmények országszerteFelsőooktatásVezetőknekPedagógusoknakFejlesztők
A HKT program röviden
Örömmel tanulni (letöltés)
Vendégkönyv
Előadások, videók
Szakértői vélemények
Szülői vélemények
Gyermek vélemények
A HKT története
Diákok festették
Szülői vélemények
Nagyobb gyermekünk is ilyen módszerrel tanult, volt már fogalmunk róla. Örömmel láttuk, hogy a félénknek és zárkózottnak tűnő lányunk fokozatosan feloldódik és vállalkozóbb lesz. Társain is láttuk,
hogy szorongásmentesen járnak iskolába, bátorságuk nő. A tanító nénik otthonos környezetet, kiszámítható, ezért megnyugtató légkört teremtettek számukra. Világosan megfogalmazott célokat követtek, teljesíthető feladatokat kaptak, az elvárásokat határozottan, mégis oldottan közvetítették. A gyermekek megedződtek, felnőttek a feladatokhoz.
A „Fehérlófia”produkciójuk(I.helyezettazOrszágos Színjátszó Fesztiválon) szemléletesen mutatja, hogy önszervező és fegyelmezett közösséggé váltak, amelynek tagjai nagy felelősséggel, pontosan
teljesítették a részfeladatokat. Mindenkire lehetett számítani. Önértékelő és kritikai érzékük, igazságérzetük is bámulatosan sokat fejlődött.
M.Sz.M.,Keszthely,2002


Az iskolák nagy többségében a tanítás és a számonkérés elgépiesedik, a tanár nem tud a gyermekekkel kapcsolatot létesíteni, meghitt nevelői szerepet betölteni, elhívatásának eleget tenni. Így a számára is előírt követelményeket, elvárásokat gépiesen igyekszik behajtani, számonkérni, és elégedetlen önmagával szemben, mert ő sem tud megfelelni lelkiismeretének. A gyermekek ebben a helyzetben görcsössé, idegessé, szorongatottá válnak. Ha mindig csak elvárnak tőle valamit, de nem vezetik rá megértő szeretettel és gondoskodással arra, hogyan tud az elvárásoknak megfelelni: megtorlások, szidások érik – tudásszomja kioltódik, megcsömörlik, testileg is étvágytalan, kiábrándult lesz. Legszívesebben elkerüli az iskolát.
Ebben a HKT-programmal oktató iskolában úgy érzem az a cél, hogy a gyermekeket szeretettel, apró dicséretekkel, el nem lankadó bátorítással buzdítsák a jobb tanulási eredményekre, s nem pedig az, hogy megtorlásokkal kedvét szegjék, elidegenítsék az alkotástól, tanulástól. A gyermekeket nem önzőnek nevelik, hanem a kollektív szellemet, a kooperativitást, az egymás segítését, a türelmet, bátorítást oltják lelkükbe, ami által olyan tartós emberi értékek, kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki, amelyeknek birtokában a gyermek már most teljesebb közösségi
életet tud élni és az életben jobban, magabiztosabban tud megfelelni. A társadalomban jobban tud boldogulni, beilleszkedni és annak hasznos tagjává válik a megtanított és megízlelt közösségi szellem, éltető szeretet által.
Egy nagyon fontos és ősi felfedezés van ebben a módszerben: a szeretet és a megértés, amelynek megzabolázó ereje van: javít, korrigál, szeretetre méltóvá tesz. A már-már elveszettnek tűnt egyéneket, az elvadult problémás jellemeket is átalakítja, helyre billenti. Van ebben a módszerben – úgy gondolom – egy megkérdőjelezhetetlen, erős hit, amely szeretettel párosulva, hihetetlenül nagy dolgokra képes.
B.K.,Budapest

Tapasztalataim szerint a gyermekek nyitottá válnak ebben az iskolában, bátran merik elmondani a véleményüket, gondolataikat. Szeretnek iskolába járni, szorongás nélkül, vidáman tanulnak. Kiemelendő példának tartom, hogy az osztályokban a tanulók tudásszintjei szerint több szinten folyik az óra, mert így lehetővé válik a képességek szerinti fejlődés. Az itt eltöltött 3 év alatt megtanult szerepelni, nem fél, meri vállalni önmagát. Emiatt szörnyű kár és bűn volna, ha ez a módszer nem kapna további teret, elismerést és támogatást. Egy emberibb jövő sorsa talán most a döntéshozók akaratán múlik.
Z.S.,Budapest


Előzetesen szeretném megjegyezni, hogy én már korábban hallottam a HKT-módszerről. Az iskola által szervezett nyílt napon meggyőződhettem róla, hogy ezt valóban a gyermekekért találták ki. Ezután lett a döntésem végleges: Tamásnak egy ilyen osztályba kell járni. A közel egy év elteltével úgy érzem, nagyon helyesen döntöttem. Kezdetben tartottam az ilyenkor szokásos nehézségektől. Az óvodai kötetlenségből egy új rend szerint működő közösségbe kerülni a gyermekek számára nem kis nehézségbe ütköző feladat. Úgy gondoltam, nekünk is szembe kell nézni ezzel. Kicsit szorongó, félénk természete miatt féltettem az új környezettől és a beilleszkedési problémáktól. Az első perctől kezdve szívesen járt Tamás iskolába.
Rövid időn belül rá kellett jönnöm, feleslegesen aggódtam. Sőt már az első egy-két hónapban kedvező változást vettem észre. Nyíltabb, közvetlenebb lett az idegenekkel és velem szemben is. A véleményét nyíltan megmondja bármiről legyen is szó. Korábban nagyon akaratos volt, most már érvekkel próbál meggyőzni elképzelésének helyességéről. Gyakrabban kezdi úgy a mondatait: – Szerinted anya…? – és ez nagyon fontos számomra. Míg óvodába járt elég gyakran előfordult, hogy különböző indokokkal itthon akart maradni. Mióta iskolás, ezek az esetek egyre ritkultak, s ma már elmondhatom, teljesen megszűntek.
Több hasonló korú gyermek szüleivel beszélgettem, olyanokkal, akik hagyományos tanrendű osztályokba járatják gyermekeiket. Örömmel tapasztaltam, hogy azok a gondok, problémák, amelyekről ők beszéltek, számunkra ismeretlenek. Sem a beilleszkedés nehézségével, sem az iskolától való szorongással nem kellett szembenéznünk. Úgy gondolom, ez nem csupán ennek a gyermekcentrikus tanítási rendnek köszönhető. A legtökéletesebben kidolgozott módszerrel sem lehet eredményt elérni, ha nem megfelelő pedagógusok állnak mögötte.
Z. P. , Zalaegerszerszeg


Kittike imádta az iskolát, a tanár néniket, soha nem mondta a négy év alatt, hogy nem akar iskolába menni. Magáról a módszerről csak jót tudok mondani. Először kis aggályaim voltak, hogy esetleg nem alakulnak-e „klikkek” a csoporttanulás miatt. De nem! A csoporttagok néha változtak, fontos lett számukra, hogy egymásnak segítsenek. Fontos lett a csoport, nem csak saját maga! Most már nyugodtan el tudom mondani, hogy az önző kis csemetékből így lehet önzetlen, csoportszellemben dolgozni tudó gyerekeket formálni, ami majd felnőtté válásukban sokat fog segíteni rajtuk. Rengeteget tanultak, okosodtak. Néha nagyokat csodálkozunk, amikor olyan dolgokhoz is hozzá tud szólni, ami egy-két felnőttnek is nehézséget okozhatna. Sokoldalú, mindenre nyitott gyermekeink
lettek.
H.-család, (Keszthely, 2002.)


Rendkívüli módon barátkozóvá vált, állandó barátnőt szerzett, és kifejezetten kialakult elvek alapján tartja osztály-, illetve csoporttársait magához közelállónak vagy közömbösnek. Barátait kicsit sokszor túlságosan előtérbe is helyezi, miattuk lemond akár egyéb kedvenc foglalatosságairól is (pl. olvasás). Alapvetően a jellemében változást nem érzünk, megmaradt nyílt, sokat mesélő, sokat kérdező, őszinte gyermeknek. Az iskolát, a szimpátia-csoport oktatási formát kezdettől fogva szinte rajongással fogadta, és ezt a véleményét év végéig állhatatosan megőrizte. Örült a csoportmunkának, a kezdeti párhetes hirtelen megtorpanást (amit a nyakukba szakadt önállóság,
a megváltozott hangvételű könyvek és a lényeglátás képességének hiánya együttesen okozott) követően végig élvezte ezt a módszert és büszke volt az eredményeire. Az iskolához maximálisan ragaszkodik. (Felmerült, hogy esetleg elköltözünk, a gyermek reakciója az volt, hogy ő akkor is visszajár ide iskolába.) Év közben alkalom nyílt volna arra, hogy délután napközi helyett hazajárhasson. Nem lehetett rábeszélni, mert úgy érezte, hogy akkor ő kimarad a közös dolgokból.
V. B., Budapest

Ebben a HKT programmal oktató iskolában úgy érzem az a cél, hogy a gyerekeket szeretettel, apró
dicséretekkel, el nem lankadó bátorítással buzdítsák a jobb tanulási eredményekre, s nem pedig az, hogy
megtorlásokkal kedvét szegjék, elidegenítsék az alkotástól, tanulástól. A gyerekeket nem önzőnek nevelik, hanem a kollektív szellemet, a kooperativitást, az egymás segítését, a türelmet, bátorítást oltják lelkükbe, ami által olyan tartós emberi értékek, kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki, amelyeknek birtokában a gyermek már most teljesebb közösségi életet tud élni és az életben jobban, magabiztosabban tud megfelelni. A társadalomban jobban tud boldogulni, beilleszkedni és annak hasznos tagjává válik a megtanított és megízlelt közösségi szellem, éltető
szeretet által.
Egy nagyon fontos és ősi felfedezés van ebben a módszerben: a szeretet és a megértés, amelynek megzabolázó ereje van: javít, korrigál, szeretetre méltóvá tesz. A már-már elveszettnek tűnt egyéneket, azelvadult problémás jellemeket is átalakítja, helyre billenti. Van ebben a módszerben – úgy gondolom – egy megkérdőjelezhetetlen, erős hit, amely szeretettel párosulva, hihetetlenül nagy dolgokra képes.”
D. M., Budapest 

A körzeti iskolájából mindenképpen el akartam hozni. Örültem, amikor megismerhettem a Humanisztikus Alapítványi Iskola célkitűzéseit, pedagógiai módszereit, amelyekkel messzemenően egyetértek. Szemben az állami iskolák „fasisztoid” és nem gyermekcentrikus módszereivel. Korábban gyűlölt iskolába járni, nem akart tanulni, leszakadó gyermeknek indult. Ismerősök ajánlották a HKT-t. Egy éves munka eredménye, hogy a gyermek szeret suliba járni, délutánonként sem akar hazajönni, a tanulás jobban megy, nem görcsöl a teljesítményektől, a szabad és kötetlen légkörben javultak a teljesítményei.
K. K., Budapest

Nagyobbik gyermekünk korábban a Dallos Ida úti iskolába járt. Rossz tapasztalataink voltak ezen iskolával poroszos szemlélete miatt és hasonlókat hallottunk más iskoláról is. A Humanisztikus Iskola pontosan ez ellen a szemlélet ellen hirdetett „hadjáratot”. Gyermekünkön közvetlenül tapasztaltuk a nevelési szemlélet változásának hatását, ezért írattuk a Humanisztikus Iskolába kisebbik gyermekünket is. Itt, a gyermek fejlődése zökkenőmentes, az iskola az anyagi nehézségek ellenére beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Nagy kár lenne, ha anyagi okok miatt az iskola nem tudná folytatni nevelő-oktató munkáját.
Z. Z. szülő Budapest



Azért választottam ezt az iskolát, mert híre alapján azt reméltem, találok fiamnak olyan helyet, ahol nem a megtorlás és megszégyenítés a nevelés és tanítás egyedüli módszere, illetve ahol nem akarnak önbizalom és egyéniség nélküli egyforma kis gépeket „gyártani” a gyermekekből. Sőt azt is vártam, hogy ne a tankönyvben való minél gyorsabb haladás legyen a cél, hanem az, hogy az átvett anyagrész tudássá váljék.
A valóság legszebb reményeimet is meghaladja. Ebben az iskolában természetes a gyermekek szeretete, a rájuk való, igényeikhez alkalmazkodó odafigyelés, a kölcsönös megbecsülés a tanár-gyermek, tanár-tanár viszonyban.
Ilyen légkörben fejlődni, alkotni lehet. Fáradhatatlan, elhívatott pedagógusok kezei között fejlődnek gyermekeink egyre színesebb és önállóbb egyéniségekké, biztos vagyok benne, hogy ez felnőtt életükre is nagy hatással lesz. A.A.,Budapest





A Harmadik évezred pedagógiájaDisszertációTantervHatásvizsgálatPublikációkEredmények országszerteFelsőooktatásVezetőknekPedagógusoknakFejlesztők