Bizalom, együttműködés, teljesítmény
A Harmadik évezred pedagógiájaHatásvizsgálatPublikációkEredmények országszerteFelsőooktatásVezetőknekPedagógusoknakFejlesztők
A HKT program röviden
Előadások, videók
Szakértői vélemények
Szülői vélemények
Gyermek vélemények
A HKT története
Diákok festették
A Harmadik évezred pedagógiája







5 db 10.000 Ft


„Zseniálisan megírt, lényegre törő, hiánypótló, megérintő a Könyv! …Meghatározó sarokpontjait emeli ki az új paradigmának oly módon, hogy az mindenkit megszólít…”  
Arató Ferenc (főiskolai tanár)
Megrendelem
(Minimális rendelés 5 db)


 
A „harmadik évezred” messzire mutató időtáv. Alig kezdődött el, és hatalmas történelmi korszakokat fog át. Vakmerőségnek tűnik hát egy ilyen megállapítás. Mégis, mindig elejtettem egy ’szerényebb’ címadás lehetőségét, és visszatértem ehhez a változathoz.  Miért hiszek ebben? 

Honnan táplálkozik a hitem abban, hogy – Magyarországon, ahol szinte évente kormányozzák másfelé az ország szekerét – ennyire biztosan lehet valamit állítani? Erre több okom van.

 

 
·          Pedagógiák, iskolák – mutatis mutandis – több ezer éve működnek. Azonban a kiemelkedő, megjegyzésre érdemes pedagógiák és iskolák működésének titka és alapja minden esetben a tanár-diák közötti szeretetkapcsolat volt. Erre épült föl a magas szintű tudásátadás. Nincs alternatíva.
 

A tömegoktatás kialakulása, az iparosodás kezdetén, alapvetően a gyermek megőrzés és nem a nevelési-képzési céllal jött létre. A jól bevált alapelvet az 'idomításra' cserélte fel. Nem a szeretetkapcsolat, hanem a beillesztés, majd az elszemélyetelenedett oktatás került a középpontba. Ennek világszerte két és fél évszázados kudarc az ára. Többek szerint ez az iskolarendszer felelős a két világháborúért. Azért, mert létrehozta azt az embertömeget, amely tömeges vezénylésre alkalmas.
 
 
 
Ma Magyarországon is sokan tapasztaljuk, hogy minden tanterv és jelszó, célkitűzés és törvény ellenére, hol a szeretetkapcsolatokra épülő nevelés, hol a tudásátadás, hol mindkettő hiányzik az iskolákból. Az „iskolagyárakban”, a bürokratikus-hatalmi szervezetek darálójában eltűnik a szeretetkapcsolatokban formálható személyiség.
 
 
Többször találkozunk frusztrált áldozatokkal, mint személyiségekkel. Szenvednek tőle pedagógusok, vezetők, gyermekek, szülők egyaránt. Végső következményeivel pedig kénytelen-kelletlen szembesülünk mindannyian a körülöttünk tapasztalt társadalmi devianciák sokaságában (öngyilkosság, alkoholizmus, rövidülő élettartam, kirekesztés, agresszió, gazdasági, politikai, erkölcsi válságtömeg stb.) Ez az út tehát járhatatlan.
 
  • A reformpedagógusok száz éve felvették a küzdelmet az embertömeggyárral. De vajon meg lehet-e valósítani a "gyermekközpontúság" - vagy a korszerűbb, rogersi értelmezésben az "személyközpontúság" eszméit a tömeg-iskolákban is? Mert ha igen, ez lesz a „Harmadik évezred pedagógiája”.
 
 
A reformpedagógia számtalan építőelemét kidolgozta az új nevelési rendszernek (célok, gyermekközpontúság, aktivitás, eszközhasználat, az intellektualizmus meghaladása, az életkori sajátosságok figyelembe vétele stb.) Ehhez a XX. század végén a fejlődéslélektan, a szociálpszichológia, a tudás-, és a szervezetszociológia hozzátette a csoportokban és szervezetekben való viselkedés megváltoztatásának szaktudományát.
  • Azért hiszek tehát mélyen „Harmadik évezred” pedagógiájában, mert a szaktudományokfejlődésével egyre pontosabb technológiát tudunk a 'titkok' mellé rendelni, és egyre jobban látjuk mitől függ az eredmény. Így ma már sokunk számára egyértelmű, hogy a fejlett és értelmes személyiség kialakulásához mind a pedagógusok mind a diákok számára a naponta megélhető szeretetkapcsolatok mellett olyan támogató csoportfolyamatokra van szükség, amelyeket a csoportlélektan és a szervezetfejlesztés szaktudománya tehet hozzá a pedagógiához. És ezzel meg tud születni „Harmadik évezred” pedagógiája, amely már nem csak papíron létezik, hanem az intézményrendszerek egyre növekvő sokaságában.
 
Meggyőződésem, hogy a harmadik évezred iskoláiban, a formálódó tudástársadalom legfontosabb műhelyeiben sem tűzhetünk ki más célokat, mint a szeretetkapcsolatokat felépítő, eredményorientált team-munkát. Csak pontosan és körültekintően kell megvalósítani a célokat.
 



A Humanisztikus Kooperatív Tanulás® 1982-ben elindított innováció erre vállalkozott.

Ötvözi a ma is legkorszerűbbnek tekintett szociológiai-szociálpszichológiai, fejlődés és csoportlélektani, reformpedagógiai stb. elméleteket. Olyan iskola- (és közösség)szervezési paradigma, amely a hitelesen sok száz osztályban képes ma is megvalósítani a szeretetkapcsolatokra épülő nevelés eszményét. Ezáltal egyszerre képes a nevelés és a hatékony tanulás megvalósítására.
 
Az eredmények alapján  - sok ezer szülő, gyermek, pedagógus, kutató véleménye, és tudományos vizsgálatok - huszonhét év távlatából egyre inkább igazolják a program sikereit.



 


Egy szülő így ír: „Egy nagyon fontos, ősi felfedezés van ebben a módszerben: a szeretet és a megértés, amelynek megzabolázó ereje van: javít, korrigál, szeretetre méltóvá tesz. A már-már elveszettnek tűnt egyéneket, az elvadult problémás jellemeket is átalakítja, helyre billenti. Van ebben a módszerben – úgy gondolom – egy megkérdőjelezhetetlen, erős hit, amely szeretettel párosulva, hihetetlenül nagy dolgokra képes.”

Ajánlom a honlapot
– Azoknak a pedagógusoknak, akik számára az alkotó munka és az örömszerzés fontos érték.
– Azoknak a szülőknek és nagyszülőknek, akik gyermekeiket szeretnék egyszerre sikeresnek és bol-dognak látni.
– Azoknak a vezetőknek és törvényhozóknak, akik virágzó, alkotó közösségekre, gondolkodó, tanuló szervezetekre
vágynak, és a szokásosnál többet és jobbat szeretnének kihozni önmagukból, iskoláikból, intézményeikből.

Fogadja Ön is szeretettel!

dr. Benda József



 



A Harmadik évezred pedagógiájaHatásvizsgálatPublikációkEredmények országszerteFelsőooktatásVezetőknekPedagógusoknakFejlesztők